Az ünnep. rituálé. EXTÁZIS most DUETT 6.0 és a Széki Luca című szóló két Ladjánszki Márta-koreográfia, amely a test kapcsolatát vizsgálja a közösséggel, a hagyománnyal és az átalakulás lehetőségével. Utána a nézők kérdezhetnek.

Az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület tagjai és művészeti vezetése 2018-ban indította útjára az „L1-est(ek)” sorozatot, amely évente több alkalommal jelentkezik színes, változatos kortárs művészeti
programokkal. 2020 és 2023 között több ízben az NKA Imre Zoltán Program által támogatott alkotók produkciójával kibővítve nyújtott teret, bemutatkozási lehetőséget fiatal alkotóknak, illetve teremtett egyedi módon szakmai közeget és találkozási felületet a kortárs művészeti szféra szélesebb körének.
2024-ben visszatértek az eredeti formához, amikor az L1 Egyesület tagjaira, együttműködésekre, s ilyen módon a társművészekre hívják fel a figyelmet.
A szeptemberi L1-est(ek) fókuszában az egyesület egyik meghatározó alkotója, Ladjánszki Márta áll. Az este két olyan előadást mutat be, amelyek különböző alkotói együttműködésekből születtek, és amelyekben a tánc és az élő zene egyenrangú alkotótársakként alakítják a színpadi jelenlétet. A két mű a test kapcsolatát vizsgálja a közösséggel, a hagyománnyal és az átalakulás lehetőségével.
Az “ünnep. rituálé. EXTÁZIS most DUETT” a közösségi és eksztatikus állapotokat kutatja a maszk, a tánc és a zene egymásra hatásán keresztül. (előadja: Ladjánszki Márta, zene: Varga Zsolt, maszk:
Ellenbacher Ádám) A rítus és az ismétlődés motívumain keresztül azt vizsgálja, miként alakul át az egyéni jelenlét, amikor a test a zene, a mozdulat és a maszk folyamatos kölcsönhatásában új érzékelési
állapotokba lép.
Az est második felében Szász Zsófia veszi át a Széki Luca szóló előadást annak alkotó-előadójától. (zene: Oliver Mayne és Varga Zsolt) A hagyomány és a kortárs test viszonyát érzékenyen újragondoló koreográfia a népi kultúra mozgás-, ritmus- és rituális rétegeit bontja személyes, kortárs táncnyelvvé. Az új szereposztás nem egyszerű újrajátszás, hanem annak ritka lehetősége, hogy egy mélyen személyes szóló egy másik testen keresztül szülessen újjá.
A két előadás a jelenlét eltérő formáit járja körül: a közösségi és az egyéni, az örökölt és az újraalkotott, a rituális és a személyes tapasztalat találkozásait. Egy este, amely a testet az emlékezet, a közösség és az átváltozás közös terévé teszi.