Az előadás a Duma Akadémia sorozat része.

Sors(f)ordítók

1526, Mohács 

Magyar az, akinek fáj Trianon s ehhez hozzátehetjük: aki ismeri a mohácsi csata dátumát. Az első magyar történelem tankönyvekből tanulva már dédapáink is tudták, hogy 1526. augusztus 29. a magyar középkor alkonya is egyben. S tudjuk, hogy „több is veszett Mohácsnál”, de ez a „több” lassan elvesztette konkrét alakját a rárakódó 500 év súlya alatt, s mintha itt vesztett volna utat a magyar sors, ami miatt Mohács egyben Világos is, itt ácsolták Arad bitófáit, s földjén állt a párizsi Trianon palota. Mohács van a német majd szovjet katonai megszállásban, Recsk és Hortobágy poklában, az 56-os szétlőtt barikádokon, s lett a bús magyar sors születésnapja, mintha belső széthúzás és árulás, avagy külső acsarkodás s cserbenhagyás korábban soha nem lett volna része a magyar történelemnek.

Mohács fél évezred óta mérgezi a magyar önképet, függetlenül attól, hogy minden nap eljátszunk a „mi lett volna ha…” gondolattal, vagy épp „felejtsük már végre el” felkiáltással utasítjuk el az erről való beszélgetést. Hiszen megértésre lenne szükség, hogy tudjuk, mindez nem a sors rideg akaratából, nem bűneink miatt, s nem a körülöttünk levők gonosz rosszindulatából történt, okai érthetők, és alapvetően rajtunk kívülállók. Az előadás a legújabb kutatások alapján három plusz egy kérdésre keresi a választ: milyen okok vezettek a mohácsi csatához, mit tudunk magáról a csatáról, és milyen következményekkel járt a vereség. Mindezekből pedig okkal következik, hogy miért így gondolkodunk a mohácsi csatáról, s vajon tudunk-e máshogy beszélni róla 500 év távlatából. Úgy tűnik, lehet, és az új történet révén a magyar történelmi emlékezet is megváltoztatható pozitívabb irányba. Ez pedig hozzájárulhat egy reálisabb önképhez, amire oly nagy szükségünk lenne a sikeres jelen és egy reménytelibb jövő érdekében.

Az előadást keresleti alapon árazzuk! További tájékoztatásért, kérjük, látogassanak el az ehhez kapcsolódó információs oldalunkra:

Kereslet alapú (dinamikus) árazás GYIK