Ez az önzetlenség, az önfeláldozás – a mindent a semmiért. Vagy inkább a semmit, a halált, a mindenért. (Elhesseget egy legyet) Boldog vagyok, mert végül is én voltam, én jártam ki, hogy Admétosz még élhessen, de… Sír, nyüszít, mint egy csapdába esett róka – méltatlanul, ahogy csak halandók tudnak. (Szünet) Szeretem őt. Jól bánt velem, és bánt, hogy fáj neki. Talán még érzem is egy kicsit: ahogy nézem, hogy sír, hogy zokog és nyüszít, ebben az esetlenségben van valami nagyon szerethető, és mikor érzem, hogy ez elönti a testem, megjelenik mellette valami fájdalom, együtt a kettő, hogy melegen szúr, mint Zeusz villáma a mellkasba. És igen… Az istenek nem ismerik a halált, de érteni vélem, azt hiszem megértettem – ahogy el-elnéztem őt –, hogy mennyire fáj. (Belép a térbe) Ezért jöttem el, én, Apollón, hogy oldjam fájdalmát.
 
Osztályvezető tanárok: Tompa Gábor, Szabó K István

Szereposztás
Alkésztisz......................... Seres Alexandra 
Admétosz......................... Varga Szabolcs 
Apollón............................. Horváth Gábriel 
Karvezető......................... Horváth Gábriel 
Thanatosz........................ Zsótér Sándor 
Periklümené..................... Zsótér Sándor 
Héraklész......................... Bangó Ernest 
Eumélosz......................... Laczkó Bálint 
Perimélé........................... Beale Emma 
Szolgálólány..................... Sárközi Luca 
Kar.................................... Laczkó Bálint, Beale Emma, Sárközi Luca 

Alkotók
Látványtervező: Kovács-Ónodi Teodóra 
Jelmeztervező: Heczendorfer Anna 
Dramaturg: F. Tóth Gergely 
Szöveg: F. Tóth Gergely 
Maszk: Heczendorfer Anna 
Zene: Erményi Gabó 
Asszisztens: Horváth Anna, Kernya Sarolta 
Rendező: Kepics Mihály