NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Macbeth: Tapasztó Nándor
Lady Macbeth: Böcker Fruzsi
Banquo: Papp Ádám

Vészlények: Csukás Csenge, Bodonyi Rebeka, Pataki Zsófi

Valamint  az SZFI 13. évolyam színész szakos hallgatói.

Díszlet-Jelmez-Liska Sára SZFI
Színészmesterség tanár: Nagy Péter

A tragédia talán az egyik legősibb színházi műfaj. Különböző szakmai és laikus meghatározásai vannak, mégsem könnyű ezzel kapcsolatban általános és mindent átfogó leírást adni. Ha elfogadjuk, hogy a színház figyelmének központjában mindenkor az ember
áll, akkor ehhez a nézőponthoz tudjuk az értelmezést is igazítani.
Macbeth tragédiája is tehát az örök ember tragédiája kell, hogy legyen. A jövőbe látni akaró emberé, aki folytonos bizonyosságot, megerősítést, egyszersmind biztonságot akar. A nagyravágyás bizonytalansága a hatalom biztonságával pedig veszélyes, mérgező
keveréket alkot. Macbeth tragédiája ennek a méregpohárnak a kiürítése, a hatás leírása. A nagyravágyás démoni világot szabadít fel. A ránkruházott szabad akarat pedig lehetővé teszi bárki számára az együttműködést. A kísértésnek elég egyetlen gyenge pillanat. A
következmény a bukás. Macbeth nem hibás jellem, hanem rossz döntést hoz. Shakespeare drámáiban többször jelennek meg a különböző metafizikai valóságok, transzcendens erők. Ebben a tragédiában és a készülő előadásban is hansúlyos szerepet kapnak ezek a „boszorkányok”, „vészlények”, vagy „sorsnak szolgáló erők”. Valódi erejük és hatalmat képviselnek a saját dimenziójukban, nélkülük talán minden másképp történne, de bizonyos, hogy a döntés mindenkor az ember, Macbeth kezében van.