1 Válassz előadást

2 Válassz jegyeket

3 Add meg az adataid

4 Fizess online
 Töltjük rögvest!
ÉDENKERT – UNDERGROUND OPERÁK
Budapest Music Center - BMC Koncertterem
9.4 / 10
5 értékelésből
Erre az előadásra ma nincsenek félárú jegyeink, nézd meg az aktuális darabokat a   Főoldalon!
A BUFO, azaz Budapesti Független Operaszínház a kortárs független operajátszás megalapozására jött létre: színházi és zenei szakemberek bevonásával olyan fórumot kívánnak teremteni a kortárs operai alkotások számára, amely a hagyományos játszóhelyektől elrugaszkodva a független színházi közönséget is képes megszólítani.

Első, bemutatkozó előadásukat Édenkert címmel tartják a BMC-ben, amely szárnypróbálgatás és állásfoglalás is lesz egyben – új látásmóddal, a műfaji határok feszegetésével, játékossággal és különleges művekkel.

Az Édenkert egy kórusra és zongorára írt költői kompozícióból, illetve két egyfelvonásos operából áll. Az este Kurtág György Mi is a szó? című darabjával kezdődik, amely Samuel Beckett szövegére készült, a balesete után beszélni (újra)tanuló Monyók Ildikó számára. A mű kórus-zongora átirata az Édenkert szereplőinek előadásában, a szerző külön engedélyével hangzik el.

Sosztakovics a sztálini diktatúra alatt írta magyarul Rayok, antiformalista mutatványosbódé címen emlegetett kisoperáját, amely csak évtizedekkel később kerülhetett a nyilvánosság elé. A darab groteszk humorral ábrázolja a művészetről okoskodó demagóg politikusokat, rávilágítva, hogy amint a művészetből propagandát csinálnak, az csupán önmaga üres, sokszor (tragi)komikus árnyává válik. Az előadás egyik különlegessége, hogy a négy okoskodó politikust Vizi Dávid, a Katona József Színház művésze egy személyben alakítja. Sosztakovics szövegét Fehár Renátó átiratában hallhatjuk, míg a partitúrát Bajnok Ádám hangszerelte vonósötösre.

Az este harmadik műve egy magyarországi bemutató, Leonardo Balada kortárs katalán-amerikai szerző The town of greed című egyfelvonásos operája. A darab egy 1990-es évekbeli amerikai kisváros életét mutatja be, ahol a városvezetés elsődleges célja a korrupció és az emberek megvezetése. A műben élesen körvonalazva jelenik meg a populizmus, a propaganda és a villámként változó közhangulat témája. A zene furfangos, csapongó, néhol lírai karaktere a kortárs operával még csak ismerkedők számára is ideális bevezetés a műfajba, a színpadon pedig szokatlan helyzetek, például ide-oda kapcsoló telefonhívások és pop-up megjelenő figurák tarkítják a szürreális történetvezetést. A sok szerep az eredeti anyagban is kevés énekes között oszlik meg, így a virtuóz átváltozások, a kívülről érkező hangok és telefonbeszélgetések egy aprólékosan kidolgozott, mégis elegáns nagyvonalúsággal összefogott rendezést kívánnak meg. Az opera átdolgozva és magyar fordításban kerül színre, amelyet a BUFO társulata Fehér Renátó közreműködésével, a szerző jóváhagyásával dolgoz ki. Főbb szerepekben: Fülöp Kristóf, Fujita Júlia, Cseh Antal és Fodor Gabriella.

Az előadást Ördög Tamás rendezi, a tizenkét tagú kamarazenekart Király Eszter, a BUFO alapítója és zenei vezetője vezényli.

Az előadás plakátját Stark Attila grafikus készítette.
 Műsor:

Kurtág György: Mi is a szó?
Az előadás szereplői
Kiss Péter – zongora
Vezényel: Király Eszter

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics: Kulturkampf (Rayok-adaptáció)
Vizi Dávid – politikusok
BUFO kamarazenekar
Vezényel: Király Eszter

Leonardo Balada: Kapzsiföld (The town of greed) 
Fülöp Kristóf, Fujita Júlia, Fodor Gabriella, Cseh Antal, Geiger Lajos, Kőrösi András – ének
BUFO kamarakórus (Karnagy: Szilvay Máté)
BUFO kamarazenekar
Vezényel: Király Eszter 

Közreműködik:

Cseh Antal, Fodor Gabriella, Fujita Júlia, Fülöp Kristóf, Geiger Lajos, Kőrösi András, Vizi Dávid – ének
Gál Katalin, Kiss Péter – zongora
BUFO kamarakórus (Karnagy: Szilvay Máté)
BUFO kamarazenekar
Vezényel: Király Eszter

Alkotók:
Látványtervező: Király Betti
Produkciós vezető: Péter Benjámin
Produkciós asszisztens: Kotormán Ábel
Korrepetitor: Gál Katalin
Zenei vezető: Király Eszter
Kórusvezető: Szilvay Máté
Dramaturg: Zsigó Anna
Rendező: Ördög Tamás

Helyszín

Budapest Music Center
Budapest, 1093, Mátyás u. 8.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges! Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be. Köszönjük!

Vélemények

M Dorottya ✓ Látta az előadást
2026-05-02
Azt ígérték a darab leírásában, hogy feszegeti a műfaji határokat. Hát ezt bizony meg is tették. Teljes kultúrsokk. Tökéletes disszonancia. A 3 mű szép ívben épül egymásra s bár a legelső azt hiszem kissé kilóg a sorból, felvezetés, hangolódás gyanánt remekül szolgál. Kurtág György: Mi is a szó előadásában az énekesnő (akinek sehol nem találom a nevét, sürgősen korrigálandó!) gyönyörűen énekel. Arcmimikája miatt pedig nagyon örülök, hogy első sorban foglaltam helyett, érdemes figyelemmel kísérni tekintetét, sokat hozzáad az élményhez. Az operákkal az szokott lenni az egyik problémám, hogy időnként nem értem a szavakat, ebbe sajnos most is belefutottam. Ez lehet, hogy csak az én fogyatékosságom, de amennyit értettem, az alapján azt mondom, hogy nagyon is ajánlatos figyelni a szövegre is. A szokatlan dallam jól megalapozta az est hangulatát, bevezetett ebbe a stílusvilágba. (Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics: Kulturkampf (Rayok-adaptáció)) A BUFO kórustagok öltözéke zseniális! Gondoltam már rá, hogy megtanuljak varrni, ettől az öltözéktől megint kedvet kaptam. 3 öltönyből készült hosszú ruhák, hajuk harisnyával letakarva, van akinek egyszerűbb módon, van akinek kis masniba kötve. (Gondolatban már öltönyt vásároltam, a BMC-től 5 perc sétára lévő, turiban. Ha jól sejtem, ez Király Betti, látványtervező érdeme) Ebben az operában lépett színre az első igazán meghökkentő jelenség Vizi Dávid személyében, púposra megtömött kabátban, nejlonharisnyában, lakkcipőben és teljesen zöldre festett arccal. Öltözéke egyre megbotránkoztatóbbá vált, ahogy különböző politikusok léptek színre általa. Bevallom a zöld arcot nem pontosan tudtam hova tenni. Az álarc jelleg szerintem nagyon jó ötlet, az pláne, hogy ez úgy van kitalálva, hogy közben nem takarják el az arcát, a színészi játékot láthatjuk rajta. Ám, hogy miért pont a zöld színt kapta, arra én még nem jöttem rá. Szükség viszont volt rá, hogy felvezesse a következő operát. A szöveg fordítása nagyszerű, a politikai áthallás, mintha a napokban íródott volna. A 3 mű sorrendje segíti az akklimatizációt, így amikor Fülöp Kristóf belép (mint a Leonardo Balada: Kapzsiföld (The town of greed) főszereplője), szinte meztelenül, de élénk narancssárga szőrmekabátban, amelyből fényes piros kesztyűk lógnak ki, narancssárga lencsés napszemüvegben, fekete körmökkel, gyűrűkkel, már nem lepődünk meg. Igen, ez ideillik. Majd sorra jelennek meg a következő színészek, Geiger Lajos, Fujita Júlia, Fodor Gabriella, Cseh Antal, egyre több színt hozva a színpadra a barnás, szürkés árnyalatú kórus elé. Persze mindegyikük öltözéke újra és újra meghökkent. Ekkor éreztem a legnagyobb kontrasztot az est során aközött, amit látok és amit hallok. Csodálatosan énekelt mindenki, itt külön ki kell emelnem Fujita Júliát, miközben zavarba ejtő öltözékük nem engedi, hogy elszálljak a hangokkal, a látvány itt tartja a jelenben a figyelmemet. Nem tudom megmondani, hogy kiknek ajánlanám pontosan. Nem tudok megnevezni egy olyan konkrét réteget, akinek „való”. A modern színház kedvelőinek mindenképp. A Radiohead és Gorillaz stílusú zenekedvelők is tudnák szerintem értékelni. Aki azt állítja, hogy unalmas az opera, nehezen érthető, az megkukkanthatja, nem ígérem, hogy tetszeni fog, de hogy az operáról alkotott képét megborítja, az biztos. Az az igazság, hogy olyan módon nem tudom senkinek se ajánlani, hogy ezer százalék, hogy tetszeni fog, úgy viszont hogy érdemes megnézni, kipróbálni, szinte mindenkinek. A nagyon hagyományos színház kedvelő, nagyon konzervatív embereknek azonban azt kell, hogy mondjam, csak akkor nézd meg, ha szenvedni akarsz. Én mindenesetre élveztem, megmozgatott, elgondolkodtatott, jó értelemben véve kibillentett.
M Dorottya ✓ Látta az előadást
2026-05-02
Azt ígérték a darab leírásában, hogy feszegeti a műfaji határokat. Hát ezt bizony meg is tették. Teljes kultúrsokk. Tökéletes disszonancia. A 3 mű szép ívben épül egymásra s bár a legelső azt hiszem kissé kilóg a sorból, felvezetés, hangolódás gyanánt remekül szolgál. Kurtág György: Mi is a szó előadásában az énekesnő (akinek sehol nem találom a nevét, sürgősen korrigálandó!) gyönyörűen énekel. Arcmimikája miatt pedig nagyon örülök, hogy első sorban foglaltam helyett, érdemes figyelemmel kísérni tekintetét, sokat hozzáad az élményhez. Az operákkal az szokott lenni az egyik problémám, hogy időnként nem értem a szavakat, ebbe sajnos most is belefutottam. Ez lehet, hogy csak az én fogyatékosságom, de amennyit értettem, az alapján azt mondom, hogy nagyon is ajánlatos figyelni a szövegre is. A szokatlan dallam jól megalapozta az est hangulatát, bevezetett ebbe a stílusvilágba. (Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics: Kulturkampf (Rayok-adaptáció)) A BUFO kórustagok öltözéke zseniális! Gondoltam már rá, hogy megtanuljak varrni, ettől az öltözéktől megint kedvet kaptam. 3 öltönyből készült hosszú ruhák, hajuk harisnyával letakarva, van akinek egyszerűbb módon, van akinek kis masniba kötve. (Gondolatban már öltönyt vásároltam, a BMC-től 5 perc sétára lévő, turiban. Ha jól sejtem, ez Király Betti, látványtervező érdeme) Ebben az operában lépett színre az első igazán meghökkentő jelenség Vizi Dávid személyében, púposra megtömött kabátban, nejlonharisnyában, lakkcipőben és teljesen zöldre festett arccal. Öltözéke egyre megbotránkoztatóbbá vált, ahogy különböző politikusok léptek színre általa. Bevallom a zöld arcot nem pontosan tudtam hova tenni. Az álarc jelleg szerintem nagyon jó ötlet, az pláne, hogy ez úgy van kitalálva, hogy közben nem takarják el az arcát, a színészi játékot láthatjuk rajta. Ám, hogy miért pont a zöld színt kapta, arra én még nem jöttem rá. Szükség viszont volt rá, hogy felvezesse a következő operát. A szöveg fordítása nagyszerű, a politikai áthallás, mintha a napokban íródott volna. A 3 mű sorrendje segíti az akklimatizációt, így amikor Fülöp Kristóf belép (mint a Leonardo Balada: Kapzsiföld (The town of greed) főszereplője), szinte meztelenül, de élénk narancssárga szőrmekabátban, amelyből fényes piros kesztyűk lógnak ki, narancssárga lencsés napszemüvegben, fekete körmökkel, gyűrűkkel, már nem lepődünk meg. Igen, ez ideillik. Majd sorra jelennek meg a következő színészek, Geiger Lajos, Fujita Júlia, Fodor Gabriella, Cseh Antal, egyre több színt hozva a színpadra a barnás, szürkés árnyalatú kórus elé. Persze mindegyikük öltözéke újra és újra meghökkent. Ekkor éreztem a legnagyobb kontrasztot az est során aközött, amit látok és amit hallok. Csodálatosan énekelt mindenki, itt külön ki kell emelnem Fujita Júliát, miközben zavarba ejtő öltözékük nem engedi, hogy elszálljak a hangokkal, a látvány itt tartja a jelenben a figyelmemet. Nem tudom megmondani, hogy kiknek ajánlanám pontosan. Nem tudok megnevezni egy olyan konkrét réteget, akinek „való”. A modern színház kedvelőinek mindenképp. A Radiohead és Gorillaz stílusú zenekedvelők is tudnák szerintem értékelni. Aki azt állítja, hogy unalmas az opera, nehezen érthető, az megkukkanthatja, nem ígérem, hogy tetszeni fog, de hogy az operáról alkotott képét megborítja, az biztos. Az az igazság, hogy olyan módon nem tudom senkinek se ajánlani, hogy ezer százalék, hogy tetszeni fog, úgy viszont hogy érdemes megnézni, kipróbálni, szinte mindenkinek. A nagyon hagyományos színház kedvelő, nagyon konzervatív embereknek azonban azt kell, hogy mondjam, csak akkor nézd meg, ha szenvedni akarsz. Én mindenesetre élveztem, megmozgatott, elgondolkodtatott, jó értelemben véve kibillentett.

Írj véleményt

0 / 4000
Ha nem vagy belépve, vagy nem vásároltál még jegyet erre az előadásra, akkor jóvá kell hagyjuk az írásodat, mielőtt megjelenne. Regisztrálj/lépj be vagy vásárolj jegyet az előadásra az azonnali kommenteléshez.