NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A fiatal művészekből alakult Motus Kvartett bécsi bázisú együttes lévén előszeretettel állít össze olyan koncertműsorokat, amelyek vázát a zeneirodalmat nagyban meghatározó bécsi iskolák darabjai alkotják. Áprilisi koncertjükön egy magyar kortárs művet fog közre a klasszika két remekműve – a BMC-ben tartott tavalyi estjükhöz hasonlóan ismét egy bécsi szendvicset alkotva.

Műsor:
Joseph Haydn: G-dúr vonósnégyes, op. 33/5
Kurtág György: Hommage à Mihály András (12 mikrolúdium vonósnégyesre), op. 13
*****
Ludwig van Beethoven: Esz-dúr vonósnégyes, op. 127

Közreműködik:
Tim de Vries – hegedű
Karla Križ – hegedű
Erin Pitts – brácsa
Hartmann Domonkos – cselló

Joseph Haydn op. 33-as sorozata korához képest radikális, újító hangon szólítja meg a vonósnégyes műfaját kedvelő közönséget. A kvartett fejlődésének bizonyosan egyik mérföldköve a váratlan fordulatokkal, újszerű technikákkal és struktúrával telített hatos sorozat. Az estét ennek ötödik, G-dúr vonósnégyese indítja. A nyitó motívuma egy, a haydni derűre nagyon jellemző „How do you do?”, azaz „Hogy van?” kérdéssel indul, amely a mű elhíresült ismertetőjegyévé vált. Ez a jókedvű nyitány kezdi tehát az évszázadokon átívelő beszélgetést.

A bécsi szendvics közepén az idén 100. születésnapját ünneplő Kurtág György egy korábbi vonósnégyesdarabja található, a Mihály András emlékére készült 12 mikrolúdium, amelynek előadását a Motus Kvartett a szerző útmutatásával dolgozta ki. A mű erőteljesen kötődik a zenetörténeti hagyományhoz: szerkezetében, hangvételében egyaránt hasonlítható a második bécsi iskola remekbe szabott miniatűrjeihez. A tradícióhoz sok ponton csatlakozó sorozat azonban egészen újszerű hangzásvilágot nyit meg a hallgató előtt. A Kurtág hitvallására annyira jellemző elv hatja át: egyetlen hangban, gesztusban egy egész világ rejlik.

A szünet után, a beszélgetés végén a bécsi klasszika egy másik remekművéhez térünk vissza. Megfigyelhetjük azonban, a korai Haydn-műtől milyen elképesztően messzire vezetett az út: Beethoven kései vonósnégyeseinek első darabja, az op. 127-es Esz-dúr vonósnégyes szédítően mély tartalmakat rejt, feszegeti a transzcendens magaslatokat, szerzőjéhez képest pedig kifejezetten pozitív, életigenlő hangot üt meg. A kései Beethoven-kvartettek méltán nevezhetők a kamarazene-repertoár csúcsainak, amelyeket minden kvartett álma megközelíteni – a Motus Kvartett is belefogott ezeknek a remekműveknek az egész életen át tartó felfedezésébe.