NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A filmtörténet egyik első tudományos-fantasztikus filmjét most Stéphane Scharlé egyedülálló dobjátékával kísérve vetítjük a Francia Intézetben!

Eredeti cím: Paris qui dort – Le Rayon diabolique (Párizs alszik – Ördögi sugár) | Rendezte: René Clair | Forgatás: 1923 nyara / A film bemutatója: 1925 | 4K-felújítás: Jérôme Seydoux-Pathé Alapítvány, 2018 | Játékidő: 59:35 |néhány inzert angolul, francia felirattal | Minden korosztály számára, 8 éves kortól

A zene:

Stéphane Scharlé a 2002-ben Strasbourgban alapított OZMA jazzegyüttes dobosa és vezetője. 20 év alatt a zenekar nyolc albumot adott ki, tizenöt multidiszciplináris alkotást hozott létre (együttműködések nemzetközi zenészekkel és táncosokkal, vizuális előadások: filmkoncertek stb.) és több mint 500 koncertet adott több mint 50 országban a világ minden táján.

Sok filmes alkotás után, Stéphane Scharlé első szólóprojektjében René Clair „Paris qui dort” (Párizs alszik) című filmjéhez írt zenét, amelyet ő maga is ad elő. A zeneszerző dobos az egyedülálló elektronikus vezérlőrendszerrel kiegészített dobja segítségével új hangtájakat fedez fel, amelynek eredménye a repetitív zenére és a minimalista elektronikára reflektáló modern, meglepő és improvizatív filmzene.

A film:

Amikor Albert, az Eiffel-torony harmadik emeletén dolgozó éjjeli őr reggel felébred, furcsa csendre lesz figyelmes Párizs felett. És még a kollégája sem érkezik meg, akinek le kéne őt váltani. 

Albert lemegy a toronyból, és megdöbbenve látja, hogy a város teljesen élettelen: az utcákon nem járnak az autók, és az a pár ember, akivel találkozik, mozdulatlanul áll a helyén. Csak néhány, Párizsba éppen akkor érkező ember menekült meg ettől a rejtélyes mozdulatlanságtól. Közös bennük az, hogy mindannyian valamilyen magaslaton voltak azon az éjszakán, amikor minden megváltozott. 

Mivel többet nem tudnak arról, mi okozta ezt a helyzetet, együtt úgy döntenek, hogy az Eiffel-torony tetején telepednek le. Újabb éjszaka telik el, de semmi sem változik; a kis csoport úgy dönt, hogy teljes mértékben kihasználja a helyzet előnyeit.

Ciné-concert : Paris qui dort 

L'un des premiers films de science-fiction de l'histoire du cinéma, accompagné d'une performance unique de Stéphane Scharlé à la batterie, sera présenté à l'Institut français !

Titre original : Paris qui dort – Le Rayon diabolique | Réalisé par René Clair | Tournage été 1923 / Sortie du film en 1925 | Restauration 4K par la Fondation Jérôme Seydoux-Pathé en 2018 | Durée : 59:35 | Intertitres anglais, sous-titré en français | Tout publics à partir de 8 ans

La musique :

Stéphane Scharlé est le batteur et leader du groupe de jazz explosif OZMA fondé à Strasbourg en 2002. En 20 ans, le groupe a sorti huit albums et réalisé une quinzaine de créations pluridisciplinaires et donné plus de 500 représentations dans plus de 50 pays aux quatre coins du monde.

Pour la première fois et avec l’expérience de nombreuses créations à l’image, Stéphane Scharlé se lance dans l’aventure du solo et met en musique « Paris qui dort » le premier film tourné par René Clair. 

L’envie est d’explorer de nouveaux paysages sonores grâce à une batterie augmentée d’un système de contrôle électronique unique, avec des déclencheurs et une nouvelle interface qui lui permet de générer des boucles et de doubler la batterie d’une multitude de sons et d’effets électroniques. Le résultat final est une bande son moderne et surprenante qui fait écho à la musique répétitive, à l’électro minimale et qui fait la part belle à l’improvisation.

Le film :

A son réveil, Albert, gardien de nuit au troisième étage de la Tour Eiffel, trouve un Paris étrangement calme. Même son collègue censé venir le relayer ne donne aucun signe de vie. 

Surpris, Albert descend et découvre une ville inanimée : aucune voiture dans les rues et les quelques personnes qu’il croise sont figées sur place. Seul une poignée d’individus, venant d’atterrir à Paris, a, comme lui, échappé à ce phénomène mystérieux. Leur point commun : ils étaient tous en hauteur pendant la nuit où tout semble avoir basculé. 

Ne sachant ce qui a provoqué cette situation, ils décident, tous ensemble, de s’installer en haut de la Tour Eiffel. Une nouvelle nuit passe, mais rien ne change ; le petit groupe décide alors de profiter pleinement des avantages de cette situation.