Joggal nevezzük a holland festészet aranykorának a 17-18. századi észak-németalföldi művészetet: ebben az időszakban volt a csúcspontján a kultúra, a tudomány, a katonai és a politikai hatalom, valamint a kereskedelem is. A korszak kiemelkedő alkotói közé tartozott Vermeer, Rubens és Rembrandt. Bár más és más területeken, más és más megrendelők számára alkottak, az életművük egytől egyig a barokk festészet legmagasabb szintjét képviselik. Vermeer a rejtélyes és csendes zseni, Rubens a mozgalmas testek és a viharos szenvedélyek mestere, Rembrandt pedig a lélek legőszintébb festője.
Johannes Vermeer örökítette meg a világhírűvé vált leányt a gyöngy fülbevalóval, akit az észak Mona Lisájának is szoktak nevezni. Peter Paul Rubens nemcsak a monumentális oltárképek és a drámai jelenetek mestere volt, hanem művelt diplomata és humanista is egyszemélyben. Rembrandt Harmenszoon van Rijn hatalmas életművet hagyott maga után és a művészet történetének az egyik leghíresebb önarckép-sorozata az övé, ugyanis fiatalkorától egészen időskoráig folyamatosan tanulmányozta az arcát. A portré a korszak egyik legvirágzóbb műfajának számított és mindhárom alkotó teljesített ilyen jellegű megrendeléseket a saját egyéni stílusában.
Minek köszönhető a holland aranykor művészeti gazdagsága és mi teszi egytől egyig különlegessé a mesterek életművét? Tartsanak Bán Blanka művészettörténésszel egy különleges időutazáson, amelyen egy olyan korba utazunk, amikor egy tulipánhagyma ára felért egy kisebb házéval!
Előadó: Bán Blanka művészettörténész
Vélemények
Írj véleményt