Azt kaptuk, amit vártunk: habkönnyű. De annak is túl könnyű, egy alacsony kalóriatartalmú változat. Sajnos, túl sok volt a sablon és annak ellenére, hogy a művésznő gyönyörű, feleennyi harisnyahúzogatás, öltözés-vetkőzés, láb- és fehérneműmutogatás is bőven elég lett volna (nem vagyok prűd). Nézhető volt, de sajnos, nagyon gyenge. Rikító jelmez (Doris, 1. felvonás), a 2. felvonásban a hippijelmez terítőrojtos felsője kifejezetten előnytelen és hiteltelen (csípőnadrág a hetvenes években?) (nem hiszem, hogy eredeti darabokat ne lehetett volna beszerezni) rosszul méretezett jelmez (George öltönye, 2. felvonás), előadás közben felboruló díszlet (virágcserép műnövénnyel), a jelenetek közjátékaként szánt vetítés közben a filmvásznon át látszik a díszletmunkások pakolása. A színpadi koncentrációt is zavarhatja a sok-sok felesleges (öncélú) ide-oda ülés, hajigazítgatás, vastag talpú cipőben ágybamászás, táskadobálás, a túlmozgás miatt az alakítás csorbul. A nézőnek az élmény nem maradandó. Szántó Judit fordításán is lenne mit frissíteni. Annyira érződött, hogy a szereplők küzdenek a szöveggel. A szenvedély színpadi megjelenítése nem attól lesz heves, hogy kétszer is rá kell feküdni a partnernőre 5 perc alatt, ráadásul öltönyben, hanem a játéktól. Itt nem volt játék. Volt benne lelkesedés, de nehezen megfogalmazható, hogy miért nem volt az igazi. Az már végképp szomorú, hogy az előadás szünetében le kellett beszéltem egy fiatalokból álló csoportot a távozásról.

Volt szerencsém megnézni a „Jövőre veled ugyanitt” előadást a Turay Ida Színházban, és őszintén mondhatom: ritkán jövök ki ennyire mosolyogva és meghatódva egyszerre egy színházi élményről. A darab egyszerre szellemes, könnyed és mélyen emberi. A humor finoman átszövi az egész történetet, de közben ott húzódik mögötte az idő múlásának, a kapcsolatok változásának és az érzelmek állandóságának a gondolata. Abszolút működik a két főszereplő közti kémia.

Imáááádtaammm!!! Erika nagyon bájos Doris volt és András, George szerepében pedig micsoda pasi! A történet kicsit szívfacsaró is, de ez a szerelem és elfogadás irigylésre méltó. A csodás díszletről nem is beszélve! Jó volt látni!

Rég láttam ennyire vicces és megható előadást. A vetítések pedig még hangulatosabbá tették, ahogy az idő múlását ábrázolták. Nekem abszolút átjött az a szerelem és tűz, ami Doris és George között volt.

Szerettem az előadást, nagyon jól működött a 'kémia' a két színész között. Potyogtam a könnyeim, hol a nevetéstől, hol a meghatódottságtól. Szívből ajánlom!

Szerettem az előadást, nagyon jól működik a "kémia" a két színész között, potyogtam a könnyem a nevetéstől és a meghatódottságtól is. Szívből ajánlom!

Nézhető volt, de nem jött át a tűz...nem jött át a játék... Két gyenge alakítás volt, nem mert nem igyekeztek, hanem látszott, hogy ez a maximum. Kár.