NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekarának hangversenye

10 éve a Müpában, (10 év legsikeresebb remekművei)

Camille Saint-Saens: Sámson és Delila - Bacchanale op.47.
Jean Sibelius: Impromptu op. 5.
Liszt Ferenc: Hunok csatája
--
Johan de Meij: A gyűrűk ura – Gandalf (A mágus) I.szimfónia I.tétel
Ránki György: Varázsital szvit
Johan de Meij: A Szent Márk tér visszhangjai
Gustav Holst: A bolygók – Jupiter op.32.

Vezényel: Makovecz Pál

10 éve a Müpában (10 év legsikeresebb remekművei)

A 19. század zongoravirtuóz-zeneszerzője, Liszt Ferenc új esztétikai ideált teremtett kortársai s utódai számára szimfonikus költeményeivel. Egytételes nagyzenekari művei partitúráiba előszót mellékelt – mintegy programként –, hogy tudatosítsa hallgatóiban, milyen társművészeti alkotás ihlette zenéjét, mit is akart kifejezni a zeneszerző. Bár a koncertünkön felcsendülő művek más-más korszakokban keletkeztek, mégis közös vonásuk, hogy zenén túli inspriációból születtek, ha úgy tetszik, programot rejtenek.
A Hunok csatáját Attila pogány hun seregének és a keresztény római-gót hadak összecsapásának hatalmas történelmi freskója ihlette. A véres csatában harcoló hunokat magyaros ritmusok idézik meg, melyek a felfokozott harc hangjai közé beszűrődő gregorián dallamtól kezdve veszítenek erejükből, míg a keresztények motívuma egyre fényesebben cseng, végül fanfártémaként dicsőségesen zárja a művet. Saint-Saëns hasonlóan erőteljes zenei eszközökkel él történelmi operájának, a Sámson és Delilának csúcsontján: a filiszteusok templomának lerombolása előtti bacchanalia zenéje érzékien jeleníti meg a keleties hangzású erotikus táncot, gazdag ütőhangszeres és fúvós apparátusával. Irodalmi alkotások ragadták meg a két 20. századi zeneszerző, Ránki György és Johan de Meij képzeletét. Ránki, Zola novellájából indult ki balettkomédiájában, melyből 1975-ben szvitet komponált, míg Meij 1988-ban bemutatott első szimfóniájában Tolkien varázslatos világát idézte meg, végigvezetve a hallgatót a teljes Gyűrűk Ura trilógián. A holland zeneszerző másik nagyszabású szvitjében a reneszánsz mester, a velencei kétkórusos technika atyja, Giovanni Gabrieli előtt tiszteleg, töredékesen felidézve 1585-ös Canzon septimi toni című művét. Holst századfordulós jegyeket magán viselő Bolygók című nagyzenekari szvitje nyitva hagyja az értelmezést a hallgatónak. A hangulatképek sorozatához – ahogyan Holst is nevezte művét – beszédes tételcímeket mellékelt, programja rejtve maradt. S hogy a bolygók egyszerű metaforaként az emberi jellemvonásokat ábrázolják-e, netán az emberi pszichére gyakorolt hatást, vagy csak a római istenek fő tulajdonságaira utalnak – nos, ezúttal döntsék el Önök.