Főpróba – W.A.Mozart: Don Giovanni

„Rám nem ismersz sohasem” – mondja a világhírű nőcsábász, és tényleg: Don Giovanni figurája évszázadok óta kiismerhetetlen és megunhatatlan. Szimpatizáljunk vele? Vagy ítéljük el? Esetleg a kettőt egyszerre? Összetett és izgalmas karakter, aki Lorenzo da Ponte szövegével és Mozart zenéjével örök és hálás kihívást jelent a rendezőknek. Fischer Iván sem először nyúl az operához: karmesterként és rendezőként is szakértője a Don Giovanninak. A szereposztás ezúttal is fergeteges: a világ legjelentősebb operaházainak művészei, köztük több olyan név és hang, amelyet a BFZ közönsége már ismer.
1787, 1982, 2010, 2025 és 2065 – Don Giovanni és Fischer Iván kapcsolata számokban. Az első dátumot aligha kell magyarázni: ekkor mutatták be Mozart és da Ponte második közös operáját Prágában. Mozart személyes és mély zenét komponált, amihez olyan megosztó témát választott, amire a bécsi közönség kevésbé volt nyitott. „Soha ehhez foghatót nem láttak még Prágában” – írta a korabeli kritika teljes joggal. A megrendelés ugyan vígoperára szólt, a Don Giovanni műfaji meghatározása azonban dramma giocoso, vagyis játékos zenedráma. A darab ennek megfelelően ötvözi a komikus és komoly elemeket. Ez a kettősség, a két réteg folyamatos egymásra helyezése adja az opera fő erejét. Hogy miközben Don Giovanni álomszép szerenádot énekel Donna Elvira erkélye alatt, a háttérben folyamatosan kuncogni halljuk Leporellót – a mű legszebb, egyszersmind leggonoszabb jelenetében.
De a karakterekben is ott találjuk a kettősséget. Donna Anna, az opera kötelező seria alakja mellett Zerlina képviseli a buffákat, Elvira pedig a kettő keveréke. Don Ottavio egészen komoly, Masetto és Leporello mindvégig komikus, Don Giovanni pedig… Nos, ő mindig olyan hangon szólal meg, ami az adott célt leginkább szolgálja. Kaméleonként bárkihez képes alkalmazkodni.
A címszerepet Andrè Schuen dél-tiroli bariton énekli, akit „földöntúli legatója”, egyedi ébenfa hangszíne, határozott kontúrú, mégsem nehézkes hangja és biztos mélységei miatt dicsér a nemzetközi kritika. Hűséges társát Luca Pisaroni játssza, aki korábban már Don Giovannit is énekelte, és aki a da Ponte-operák szerepeivel bejárta a MET, a Glyndebourne, a Scala és a Covent Garden színpadait. Donna Annaként a Scala, a velencei Teatro La Fenice és a Berlini Staatsoper után végre a budapesti közönség is hallhatja Maria Bengtssont, Zerlina szerepére a barokk és Mozart-repertoárra specializálódott „aranyhangú” Giulia Semenzato érkezik. Visszatérő énekesek is fellépnek: Miah Persson a 2022-ben előadott Britten-opera, Bernard Richter a 2023-as Pelléas és Mélisande, Daniel Noyola a 2024-es Ariadné után énekel ismét a Fischer Iván Operatársulatban. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Cser Krisztiánt aligha kell bemutatni a hazai közönségnek.
Fischer Iván 1982-ben vezényelte először a Don Giovannit Jurij Ljubimov híres rendezésével az Erkel Színházban. 2010 elején már rendezőként is jegyezte a darabot, akkor a főhős szemszögét, a nők és a testek iránti függőséget helyezte a középpontba. A New Yorktól Edinburgh-ig sikereket arató produkció után 2025-ben vadonatúj koncepcióra számíthatunk.
És hogy mit takar a 2065-ös szám? Adogassák össze a számokat Leporello regiszteráriájában, és megtudják!
A Fischer Iván Operatársulat, a Müpa és a Vicenzai Operafesztivál közös produkciója.

Andrè Schuen (Don Giovanni)
Luca Pisaroni (Leporello)
Maria Bengtsson (Donna Anna)
Miah Persson (Donna Elvira)
Bernard Richter (Don Ottavio)
Giulia Semenzato (Zerlina)
Daniel Noyola (Masetto)
Cser Krisztián (Kormányzó)

vezényel és rendezi: Fischer Iván