Gyakran hangzik el a kérdés: lehet-e valamit Schubert utolsó zongoraszonátájának első két tétele után játszani? Lehet-e a halál után életről beszélni? A földi életen túli életről? Schubert erről a kérdésről szól utolsó zongoraszonátájában, és festi le a földöntúlit a legcsodálatosabb zenei eszközökkel. Számára az evilági vége nem a lehetőségek végét, hanem kitárulkozását jelentette.
Ahogyan Schubert mindezt szavak nélkül juttatja kifejezésre, úgy fordul Liszt Schubert dalai felé is. Az ének- és a zongoraszólamot két kézbe sűrítve és a dallamok érzelmi világát további hangokkal és figurákkal kibontva közli azok mondanivalóját.
Formáját tekintve schuberti ihletésű a koncerten felcsendülő utolsó mű is, Liszt Dante-szonátája, mely a szonátára addig jellemző többtételességet kísérli meg újraértelmezni egyetlen összefüggő egység képében. Témája - csakúgy, mint a koncertet nyitó szonátáé - a transzcendens, amelynek inspirációs forrása nem kevésbé jelentős irodalmi alkotás, mint Dante Isteni színjátéka.
Az ív hosszúra nyúlik, de az üzenet azonos marad. Ennek az üzenetnek a meghallgatására és átélésére hív a közelgő koncert az idei nyár első napján.
Moldoványi András Kecskés Balázsnál és Hargitai Imrénél tanult a Bartók Béla Konzervatóriumban, majd Kemenes Andrásnál a Zeneakadémián. Azóta Európa több mint 10 országában játszott szólóban és kamaratársaival. A zene és a zongorázás mellett különös érdeklődéssel fordul a matematika felé is.
A koncerten elhangzó műveket az előadó szóban is ismerteti majd további érdekességeket és gondolatokat megosztván a hallgatósággal.
Műsoron:
Schubert:
B-dúr zongoraszonáta
Schubert-Liszt:
Frühlingsglaube
Auf dem Wasser zu singen
Grätchen am Spinnrade
Ständchen von Shakespeare
Liszt: Dante-szonáta
Helyszín
Budapest, 1146, Ajtósi Dürer sor 39.