CSILLOGÁS. TÖKÉLY. EGYENSÚLY.

Händel korának egyik legnagyobb orgonistája volt, ahogy jeles pályatársa, Johann Mattheson fogalmazott, „orgonajátékban egyedül a lipcsei Bach múlhatja felül”. Ma már nehéz elképzelni, hogy pompás orgonaversenyeit oratóriumelőadások szüneteiben játszotta. Az F-dúr, „A kakukk és csalogány” címen is ismert concertót 1739-ben, „Az Izrael Egyiptomban” oratórium közjátékaként adta elő, szokásához híven improvizált szakaszok beiktatásával. A koncerten felhangzó másik mű, Bach Magnificatja a zeneszerző legnagyszerűbb kompozíciói közé tartozik, azzá teszi hangszeres és vokális csillogása, tömörsége, csodálatos formai és hangszínbéli egyensúlya, a szöveg minden mondanivalójának, minden kis árnyalatának tökéletes zenei megformálása.

Händel: F-dúr orgonaverseny, HWV. 295.
Bach: Magnificat

Vezényel: Antal Mátyás
Közreműködik:
Horti Lilla (szoprán), Kálnay Zsófia (mezzoszoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), Szappanos Tibor (tenor), Cserményi Zsombor (basszus), Deák László (orgona)

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

Fotó: Antal Mátyás  @Felvégi Andrea