Karády Katalin a Gestapo börtönében eltöltött hónapjai után mikor állhat újra a szabad ég alatt? Ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem? Gyönyörű játék Bartha Boróka megrendítő alakításában.

Karády zárkája

zenés monodráma

A Gyulai Várszínház előadása

Szereplők:

Karády Katalin: Bartha Boróka

Zongorista: Szép András

Díszlet, jelmez:

Márton Erika

Rendező:

Béres László

 

A szerző, Darvasi László így vall Karády Katalinról, és a darabról: „Nem az életét írtam meg, hanem a Gestapó börtönében eltöltött hónapokból néhány sötét, fájdalmas napot. Azt, amikor kilátástalan minden. Amikor semmi remény nem látszik, hogy majd állhat újra a szabad ég alatt. Na, ez érdekelt engem, ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem. És hát milyen gyönyörűen játssza az alakot Béres Laci rendezésében Bartha Boróka!”

 

Karády Katalint a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet.

 

Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza és drámaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”