A törékenységről

Mennyi repedés mindenben.

Szétfutnak sugár irányba és keresztbe,

egy pillanat se kell, hogy tovább

szakadjon a kusza háló,

szüntelen rianás az anyag

fagyos belsejében. Roppanások,

dörrenések, melyeket senki sem hall.

Kitágulnak az apró hézagok,

sötétség tör be a vékony ereken,

minden kiterjedés megkettőzi magát.

A test beleolvadna a végső ürességbe.

Elég egy apró ütés. Egy semmiség,

egy véletlen. Elég egy szó,

a figyelem kékhalála. Elég, hogy

a vágy ütköztessen egy részecskét

az agyban saját ellentétével.

Hogy megtörtént, egy villanás tudatja.

A test hirtelen megrázkódik. A vágy

és a félelem tombolása minden sejtben

felgyújtja a sötétséget, ami ettől

még mélyebb lesz. Amit egynek hiszünk,

talán ezer sziget inkább, összetorlódva.

A repedések tarthatják őket egyben.

Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című kötetéből

A mozgásfolyamot az érzelmi csapdák, a megromlott viszonyok, bántó kapcsolatok inspirálták. Az Egyed Bea táncművész által érzékenyen előadott szóló érzelmileg felkavaró, festői képei már a szokatlan térhasználattal is kizökkentik a nézőt a komfortzónájából. Létezik-e a feltétel nélküli szeretetnek, az önátadásnak az a foka, ami sérülés nélkül elbírja a másik sebzett lényét? Hogyan lehet megszabadulni az ambivalens transzgenerációs és sorskönyvi mintáktól, és megtalálni az önazonossághoz vezető utat? Elég-e a tudatosság, az önreflexió a pusztító folyamatok megállításához? Mikor kapcsol be az életösztön? Hogyan jöhet el a megtisztulás?

A táncelőadás az emberi kapcsolatok törékenységét és a sérelmeken való felülemelkedés és megbocsátás lehetőségét vizsgálja. A belső személyes háború végső soron az egyén önfelszámolásával jár, jó lenne a békét még az életben megteremteni, s nem a halál által „nyerni el”. Amikor az ember szembenéz azzal, hogy a vágyaiból mit sikerült, illetve mit nem sikerült ki- és beteljesíteni, és kitekint az életet javarészt kitevő pótcselekvések halmazából, olykor felteszi a kérdést, hogy mi az, ami valójában történik vele az életben? Mi történik a felismeréskor? Univerzális szempontból egyáltalán van-e jelentősége az egyéni emberi létnek a végtelen térhez és időhöz képest? Történik-e bármi attól, hogy megszületünk és meghalunk? Hagyunk-e bármi nyomot magunk után a világban?

előadó: Egyed Bea

jelmez: Szűcs Edit

díszlet: Körmendy Pál

zene: Tóth Andor

dramaturg: Szurma Ági

fény, hang: Batta Gábor

munkatársak: Csapó Márta Borbála, Gábor Zoltán

koreográfus: Kántor Kata

fotó: Kleb Attila

külön köszönet a kassai Thália Színház színművészeinek: Lax Juditnak, Latócky Katalinnak és a kassai Thália Színháznak

támogatók: NKA, Eötvös10 Művelődési Ház