„Kalotaszeg addig tart, ameddig a muszuj ér”. Az 1880-as évek elején felbukkanó, majd napjainkig gyakran hangoztatott kijelentés Kalotaszeg emblematikus viseleteleme, a Felszegen és Alszegen muszujnak, Nádasmentén bagaziának nevezett, elöl nyitott, alsó szegélyén színes rátéttel bélelt szoknyaféle jelenlétéhez köti a néprajzi táj határait.

A kalotaszegi muszuj/bagazia
„Kalotaszeg addig tart, ameddig a muszuj ér”. Az 1880-as évek elején felbukkanó, majd napjainkig gyakran hangoztatott kijelentés Kalotaszeg emblematikus viseleteleme, a Felszegen és Alszegen muszujnak, Nádasmentén bagaziának nevezett, elöl nyitott, alsó szegélyén színes rátéttel bélelt szoknyaféle jelenlétéhez köti a néprajzi táj határait.
A gazdag képi anyaggal illusztrált előadás három fő szempont köré csoportosítva mutatja be ezt a szoknyafélét:
1. Formai jegyek. Az előadás tisztázza a muszuj / bagazia készítéséhez használt alapanyagok, készítési és díszítési technikák körét, majd múzeumi gyűjteményekben őrzött és helyszíni gyűjtésekből származó, nagy mennyiségű tárgyi anyag formai jellegzetességeinek elemzése nyomán rávilágít a lokális sajátosságokra.
2. A használat rendje. Kik, milyen státuszú nők viselték / viselik? Milyen alkalmak során? Milyen jellegzetességek figyelhetők meg a felöltés módjában, a más viseletdarabokkal való társításban, s hogyan kapcsolódnak ezek a muszujos / bagaziás öltözethez kapcsolódó, változó szépségeszményhez?
3. A változás rendje. A muszuj első leírását Kővári László 1854-es bemutatásában olvashatjuk. Írott, képi és tárgyi forrásanyagot hasznosítva az előadás nyomon követi azokat a fő változásokat, amelyek a viseletelem készítése, használata kapcsán megfigyelhetők, végül a használat jelenkori dinamikájára, a többgenerációs, illetve az újonnan készített darabok presztízsértékére is reflektál.

Előadónk Tötszegi Tekla, erdélyi magyar néprajzkutató.