„Amikor egy kidobott hangszert, egy zongorát átlényegítek, és megpróbálom új formában megjeleníteni, az egy kegyeleti gesztus. Olyan műveket próbálok létrehozni ezekből a kidobott, hangszerként már használhatatlan instrumentumokból, amelyek méltóak arra, hogy az emberek életében jelen legyenek, az emlékezés tárgyaivá váljanak” – mondja Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész, az Aposztróf sorozat novemberi estjének egyik főszereplője.

A Várkert Irodalom november 11-i estjének a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont, az izgalmas beszélgetés a képzőművészethez kapcsolódik majd.  Szó lesz olyan kérdésekről is, amelyeket a klasszikus és a kortárs képzőművészeti életművek vetnek fel, a kép és zene, a képzőművészeti alkotás és a szöveg összekapcsolódásáról, de a generációs öröklődésről is. 

Miként jelenik meg a hagyományos festészetben és konkrétan Barabás Márton életművében a zenei motívum, Ikarosz figurája, az angyal, a könyvtárgy, vagy a bukás motívuma? Hogyan öröklődik a sokszínű művészeti ábrázolás a Barabás családban több generáció óta? 

Hogy hallgatott zenét Pilinszky János, Csáth Géza, Hamvas Béla és József Attila? Az est vendége lesz Barabás Lőrinc is, hazánk egyik legismertebb dzsessztrombitása, zeneszerző, aki tíz éves kora óta zenél, idén a rangos Danny-díjat nyerte el munkásságáért. 

A beszélgetést felolvasószínház és élőzene egészíti majd ki, így keressük közösen az összművészeti utakat. „A művészet nem egyéb, mint a valóság kitalálása” – mondta Pilinszky János, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. Az est vendégei az ő állítását is körbejárják majd.

Vendégek:

Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész

Barabás Lőrinc dzsessztrombitás, zeneszerző

Für Anikó Jászai Mari-díjas színművész

Bellák Gábor művészettörténész

Házigazda: Juhász Anna irodalmár