Az előadás azt a földrajzi, gazdasági és társadalmi hátteret igyekszik bemutatni, ahol a gyékényfeldolgozásnak ez a sajátos ága fennmaradhatott. Megpróbál arra is rávilágítani, hogy ez az ősi, évszázadokon keresztül, megszakítás nélkül, nemzedékről nemzedékre átadott tudás hogyan tud továbbélni/tovább tud-e élni a mai, jelentősen átalakult körülmények között.

A Kárpát-medence legjelentősebb gyékényszövő központja egykor Tápén volt. A 20. század közepéig szinte mindenki tudott gyékényt szőni a faluban. Az itt élőknek gyermekkoruktól kezdve természetes feladat volt a szövés munkálataiban való részvétel. Az előadás azt a földrajzi, gazdasági és társadalmi hátteret igyekszik bemutatni, ahol a gyékényfeldolgozásnak ez a sajátos ága fennmaradhatott. Megpróbál arra is rávilágítani, hogy ez az ősi, évszázadokon keresztül, megszakítás nélkül, nemzedékről nemzedékre átadott tudás hogyan tud továbbélni/tovább tud-e élni a mai, jelentősen átalakult körülmények között.
Kerekes Ibolya néprajzkutató két évtizede foglalkozik a gyékényfeldolgozás kutatásával. Terepmunkái során a Kárpát-medence számos pontján megfordult, megfigyelhette, hogyan vágják, szárítják, tárolják, kötik, szövik, fonják a gyékényt napjainkban. Törökországban hosszabb ideig vizsgálhatta a gyékény felhasználásának párhuzamait. Könyvtári és levéltári kutatásai során pedig a feldolgozás múltjáról igyekezett új ismereteket feltárni.