NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A régi ihletet ad az újnak, az új forma más minőséget teremt – a variációk izgalmas és értékteremtő játékával a Liszt Ferenc Kamarazenekar évek óta kiemelkedik a klasszikus zenei koncertek programkínálatából. Zeneakadémiai bérletük bővelkedik az újra értelmezésekben, az „ismerős, de mégis más” varázsát adó zenei változatokban.

Liszt Ferenc Kamarazenekar
Művészeti vezető: Várdai István
Koncertmester: Tfirst Péter
Közreműködik: Várdai István (cselló)

Műsor:

Hugo Wolf: Olasz szerenád     
Schumann: a-moll csellóverseny, op. 129       
szünet
Csajkovszkij: Firenzei emlék, op.70     

A jól bevált gyakorlaton nem kell változtatni: az előző évek sikerei után a Liszt Ferenc Kamarazenekar most is művészeti vezetőjével, Várdai István világhírű csellóművésszel indítja zeneakadémiai hangversenyévadát, és együtt ismét a romantikát választják zenei tartalmi sorvezetőnek. A három közkedvelt romantikus mű azonban a túláradó érzelmek zenei kifejezésén túl három nagyon is különböző alkotói világot tár fel a közönség előtt.
A hangulati felvezetőt Hugo Wolf 1904-ben bemutatott dallamos szerenádjától kapjuk, majd a schumanni gazdag életmű egyetlen csellóversenye következik, Várdai szólójával. A hangszerre írt versenyművek közül technikailag ez az egyik legnagyobb tudást igénylő darab, háromtételesnek szánt, de egy hatalmas lélegzetvétellel sodró alkotás. A szerző legtermékenyebb művészeti periódusa zárásaként, 1850-ben született a mű, de hat évvel későbbi haláláig folyamatosan újra elővette és csiszolta, mint legbecsesebb remekét.
A koncert második részében elhangzó Firenzei emlék a Liszt Ferenc Kamarazenekar egyik legkedveltebb repertoárdarabja. Visszacseng az előző megállapítás: időről időre felbukkan koncertjeik műsorán, csiszolják, szépítik, az eredmény pedig – ahogy a kamarazenélés tiszta tömörségét a szimfonikus hangzás élményszerűségével egészítik ki – lenyűgözi a hallgatóságot.