Sok-sok év tartózkodás után meggyőztek, hogy a „Kopaszkutya” bakelitlemez megjelenését segítsem egy koncerttel. A dolog nem egyszerű, hiszen akkori társaim közül Kőrös József, Póka Egon és Szénich János már nincs közöttünk. A koncertet nagy sikerrel és örömmel lejátszottuk és elhatároztuk, hogy országos turnéra indulunk a Kopaszkutya műsorral.

A filmet nem, de a lemezt 1981-ben betiltották és csak 1993-ban jelent meg. Természetesen nem Egon zenéjével volt bajuk, hiszen egy G-dúr akkord nem lehet reakciós, ám azt máig nem értem, hogy a „Tobacco road” esetében mi lehetett a bajuk, hiszen az „A nyomor szült, az út nevelt...” mondatocska az akkor már javában rothadó kapitalizmust bírálta volna, ha megjelenik.
A „Tortát” pedig az a cukrászati remekmű ihlette, amit a néhai Jancsó Miklós küldött a szintén néhai Aczél György elvtárs születésnapjára, így az ízlétestelen „Verem, verem, verem, majd beleszakadok...”, valamint a pofátlan és cinikus „Belülről kirágnám, mint a fát a féreg...” betette a kaput.
Az album, - ha nem is szemétbe- de mélyhűtőbe került és csak a közönség elmaradhatatlan szeretete mentette meg a fagyhaláltól.
Így most, 43 év után A Grund Records gondozásában más hordozón, bakeliten jelent meg.
Idei évben pedig az ország nagyvárosaiban hangzik el: „...És majd tortát eszik minden magyar gyerek...”
Ezt 1980-ban írtam és azóta is Önökkel és mai Társaimmal együtt várjuk, mikor lesz a „MAJD”.
Üdvözlettel: Hobo