Az időskori elmagányosodás az emberek 2/3-át érinti. Mibe kapaszkodhatunk, ha már csak magunkkal folytatunk párbeszédet? Egy táncos, koreográfus és egy bábrendezővel közös munkájukban az emlékekkel, az emlékezéssel foglalkoznak.

Szöveg nélküli mozgásra, gesztusokra és bábszínházi elemekre építő előadás. Góbi Rita és Somogyi Tamás célja, hogy az időskorra, a magányra és az emlékekkel való szembenézés kérdésére humorral és emberséggel tekintsen, a nézőket pedig elgondolkoztassa arról az életszakaszról, amely mindannyiunk életében be fog következni.

Amikor egy idős embert látunk, vajon el tudjuk-e képzelni, hogy mi mindent élt már át? Milyen lehetett fiatalon? Milyen céljai és lehetőségei voltak, milyen életet élt? Vajon időskori énje tud-e kapcsolódni a fiatal önmagához vagy a test öregedése magával húzza-e a lelket és a szellemet is? Az előadás témái: időskor, magány és az emlékezés.

“Hiszen Góbi tényleg ragyogó előadó, mindent el tud hitetni a nézővel, azonnal megvett engem is a zsebkendőnyi élettérben hol zavartan, hol álmodozva, hol boldogságtól ittasan szöszögő-matató öregasszonyként, csak a szeme volt árulkodó, az csillogott fiatalosan, huncutul. És kópésan, mondanám.” - Králl Csaba, Élet és Irodalom

Rendező: Somogyi Tamás
Zeneszerző: Sáry Bánk
Jelmez és díszlet: Grosschmid Erik
Fénytervezés: Pavla Beranova (CZ)
Táncművész és koreográfus: Góbi Rita

Támogatók: Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma,
Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ, MOHA - Mozdulatművészek Háza / Orkesztika Alapítvány