Franz Schubert tizenhét évesen szerezte első operáját. Az Ördög kéjlaka három felvonásos Singspiel August von Kotzebue librettoja alapján készült. A történet főszereplőjét, Oswaldot leendő apósa különböző próbatételek elvégzésére szólítja fel, hogy a fiatal férfi ezáltal bebizonyíthassa, hogy méltó szerelme kezére. Oswald sikeresen kiállja a próbákat, így az opera happy enddel végződik. A mű első változata 1813-ban készült el kevesebb, mint fél év alatt, és állítólag Schubert addig nem is járt zeneórákra, amíg el nem készült az operával. Az elkészült művet megmutatta tanárának, Antonio Salierinek, aki bár nehezményezte a fél éves távollétet, átnézte az operát. Schubert – valószínűleg megfogadva tanára javaslatait – átdolgozta az operát, az új változat 1814-re készült el. A művet 1879-ben mutatták be Bécsben – vagyis több mint ötven évvel a szerző halála után. Az opera máig is legnépszerűbb és legtöbbet játszott részlete, a nyitány hangzik el a mai estén.

Beethoven, a bécsi klasszika harmadik nagy alakja Haydn és Mozart után, előbb volt népszerű zongoristaként, mint zeneszerzőként. Az első három zongoraversenye az öt közül korai alkotói korszakában készült, melyeken még erősen érezhető Mozart és Haydn hatása. A 3. zongoraverseny az egyetlen a zongoraversenyei közül, ami moll-ban íródott, ráadásul c-mollban, ami Beethovennél pályakezdése óta tragikus hangnemnek számított. Allegro con brio, vagyis egy lendületes első tétellel indul a zongoraverseny, amiben a vonósok rögtön felvezetik a főtémát. Erre válaszol majd a zongora, és ez a dialógus továbbra is megmarad, vagyis a zenekar nem pusztán kísérni fog, hanem szinte egyenrangú félként beszélget a zongorával. Ezt egy lírai középső tétel követi E-dúrban, amit szinte észrevétlen átmenettel követ a zárótétel, ami gondtalan vidámságban ér véget.

Mozart 1786 végén, nem sokkal Prágai útja előtt készült el a D-dúr szimfóniával, amit a következő év elején Prágában sikerült bemutatni – a későbbi prágai jelző így ragadt rá a szimfónia elnevezésére – hatalmas sikerrel. A koncerten Mozart maga vezényelt, és a zongora szólamot is ő játszotta. A prágai út nemcsak a szimfónia bemutatása miatt volt sikeres, hanem azért is, mert ekkor kapta meg a felkérést a Don Giovanni megírására, amiben sok helyen fellelhető a Prágai szimfónia hangulata, motívumai. Egy háromtételes műről van szó, Mozart kihagyta a menüett tételt, mert úgy tudta, hogy a prágaiak a menüett nélküli szimfóniákhoz vannak hozzászokva. A D-dúr hangnem a ragyogás, pompa és a vidámság hangneme. Az első, Adagio – Allegro tétel terjedelmesebb, mint az a szimfóniáknál megszokott, egy baljós hangulatú, de ugyanakkor lírai Andante tétel követi, majd egy mozgalmas, izgatottsággal teli, oldottabb hangulatú Finale, presto tétel zárja a művet.