Előadók:
Borbély László, Gavrucza-Nagy Pál. Raffai Péter, Szekrényessy Csanád

Hindemith a művet 1942-ben konponálta az Egyesült Államokban. Ekkor Európa már nem volt konfortos hely. A darab J. S. Bach hangvételét idézi meg, mint kiindulópontot, de összhatásában dekadens és kiábrándut érzetet kelt. Egyrészt tanulmány, mely a zeneszerzés általa elért eszköztárát mutatja fel. Márészt reagál a humán kultúra már akkor elkerülhetetlenül tapasztalható hanyatlására is. Hibát követnénk el, ha bármit belemagyaráznánk, mert harmadrészt a cím szerint játéknak is tekinthető és a hallgatóságra lehet bíznunk az egyéni értelmezések és emóciók sokaságát. A Ludus Tonalis a zeneirodalom egyik különleges darabja. Hasonlóan, mint a Goldberg variációk BWV 988, mely 1742-ben készült el. Csak feltételezés, hogy Hindemith gondolhatott az elmúlt kerek 200 évre. A Das wohltemperierte Klavier, ami biztosan előkép volt a számára, nem kínál ilyen kapcsolatot, mivel első része 1722-ben Köthenben, majd második része 1744-ben Lipcsében született. A Ludus Tonalis előadása azért is különleges, mert meglehetősen ritkán kerül pódiumra. Szintén csak feltételezés, hogy azért, mert mélyebb zenei élményt kínál, azaz nem nevezhető könnyednek.