„Ha nincs gólya, nincs gyerek. Ha nincs gyerek, nincs jövő. Ha nincs jövő, nincs jelen. Ha nincs jelen, nem vagyunk. Ha nem vagyunk, az a világvége. Egyetlen gólya lelövése katasztrófával fenyeget.”

A Baltazár Színház a lehető legaktuálisabb témát választotta új előadásához, A világot tartó oszlopokhoz. A társulat kérdésfelvetése az, milyen problémákkal küzd az emberiség a jelenben. A világunkat tartó oszlopok közös értékeinket jelentik: a hitet, a szabadságot, egymás szeretetét vagy a természet tiszteletét. Sokszor joggal érezzük úgy, hogy ezek az értékek hiánycikkek a XXI. század társadalmaiban. Ám a Baltazár Színház előadása többre vállalkozik, mint hogy felmutassa az őket foglalkoztató problémákat. Ahogy Vörös István költő-drámaíró a tőle megszokott lírai módon megfogalmazza a társulat számára írt új darabjában: „Mi is afféle festők vagyunk. Újra festjük, ami megtörtént, megváltoztatjuk a megváltoztathatatlant.”

Alkotók – a szöveget írta – Vörös István // rendezte: Elek Dóra, Farkas Dorka, Kováts Kriszta, Réti-Harmath Olívia // zene: Szirtes Edina Mókus // ének: Kováts Kriszta // látvány: a másik Kiss Gabriella // Előadja: Básti Andrea, Erdős Balázs, Fehér Dániel, Felföldy György, Formán Bálint, Horváth Szilvia, Keresztes Anna, Keresztes Sándor, Klabacsek Dániel, Kocsi Zsófia, Kovács Panka, Medetz Attila, Raffael Erzsébet, Szilvásy Márton, Vörös Ferenc