Létezik-e olyan elvi szilárdság, mely egy életen át megdönthetetlen? Vajon akkor tesszük-e jól, ha makacsul ragaszkodunk elveinkhez, vagy ellenkezőleg, épp a betartásukban gyakorlott rugalmasság a nyerő? És ha így van, egyáltalán van-e értelme elveket fabrikálni? Hogyan lelhetjük meg a tökéletes egyensúlyt érzelmeink és elveink közt, egyáltalán létezik-e olyan?