Monodráma a tragikus sorsú Camille Claudel életéről; valamint korrajz a XIX. századi Franciaországról, társadalmi megítélésről, a női egyenjogúság hiányáról, szabadságvágyról...
Alma H. Bond: NÉVTELENÜL
A szerző Szerelmem, Rodin című művét fordította Acsai Roland
Színpadra alkalmazta, a látványt tervezte, rendezte és előadja: Molnár Nikolett
„Őrült vagyok? Én vagyok őrült, vagy a kor, amiben élek?”
Monodráma a tragikus sorsú Camille Claudel életéről; valamint korrajz a XIX. századi Franciaországról, társadalmi megítélésről, a női egyenjogúság hiányáról, szabadságvágyról...
A kivételes tehetségű, merész szobrásznő egész létezését a szűnni nem akaró alkotásvágy határozta meg. Ez összeegyeztethetetlen volt a kor-, valamint nagypolgári családjának filozófiájával.
Auguste Rodin tanítványaként kezdett kibontakozni egyénisége és nőiessége, munkakapcsolatuk hamar szenvedélyes vonzalommá alakult. Modellje, múzsája, segédje, szeretője, és konkurenciája lett a mesternek. Viharos viszonyuk egy évtizedig tartott.
E várakozásokkal teli, boldog időszakban „Az alkotás volt a szerelem, és a szerelem maga az alkotás.”
Camille szárnyalt, de soha nem ismerték el, mert nőként egy olyan korban született, ahol a közvélemény szerint rendbontó, erkölcstelen és megbotránkoztató a szobraira jellemző érzékiség.
Epigonnak bélyegezték, pedig alkotásai teljes egészében saját élettörténetét tükrözték, mint egy önvallomás.
Camille erősen hitt saját képességeiben, képzelőerejében, és függetlenségében, de megtörték.
Élete utolsó harminc évét a világból kirekesztve, élve eltemetve, arcát és nevét elveszítve töltötte.
Az előadás Camille Claudel levelei, Alma H. Bond pszichológus naplószerű írása alapján készült.
Szereposztás
| Színpadra alkalmazta, a látványt tervezte, rendezte és előadja | Molnár Nikolett |
Helyszín
Szolnok, 5000, Táncsics M. u. 15.