Elfogadni, hogy úgy volt, ahogy volt, azaz az történt az életünkben eddig, ami történt, nehéz lelki munka. Talán az segíthet, ha megértjük, miért volt valami úgy, ahogy volt, vagy miért volt valaki olyan, amilyen volt, miért viselkedett és élt úgy, hogy azzal a hozzátartozóinak, partnereinek fájdalmat okozzon.

Semmi sincs ugyanis ok nélkül. Ha sikerül feltérképeznünk a sorsátvállalások láncolatát, akkor látjuk, hogy milyen módon kötötték gúzsba a szüleinket, partnereinket, gyerekeinket a rendszertörvények. Nem velünk voltak olyanok, amilyenek, hanem ebben a gúzsba kötöttségben nem tudtak másképp viselkedni. Így pedig már sokszor egészen másképp hangzik a történet.

És elfogadni, hogy pont attól a két embertől kaptuk az életünket, és mi tulajdonképpen ők vagyunk, sokaknak talán még nehezebb. Pedig anélkül, hogy szeretnénk magunkban azt a részt is, amit egyik vagy másik szülőnktől, nagyszülőnktől kaptunk, nem lehet jó életet élni. Ebben is segít, ha látjuk az okokat, és megértjük, hogy a lapokat tőlük kaptuk ugyan, de hogy mit csinálunk velük, az már a mi kezünkben van.

Közreműködik: Perjés János, színész-rendező, executive coach.