Erzsébet királyné először 1857 tavaszán járt Pest-Budán. Már nagyon várta, hogy magyar földre lépjen, de itt élte át élete első nagy tragédiáját gyermeke, Zsófia elvesztésével, aki a Budai Várban hunyt el vérhasban. A kislány halálát sosem tudta kiheverni, azonban a magyarok részvéte ekkor érintette meg igazán. Érezte, a nemzet szíve együtt dobog az övével. Később mindent megtett, hogy segítsen nekik.

Hosszabb ideig először 1866 nyarán, a porosz-osztrák háború alatt időzött a magyar fővárosban, ahová a gyermekeit is magával vitte. Részt vett velük Szent István király ünnepén, ezért annyi ember özönlött Pest-Budára, hogy a Lánchídon és a Várba vezető utakon fennakadt a közlekedés. Ekkoriban Erzsébet már minden erejével a kiegyezés elősegítésén munkálkodott Andrássy Gyula gróffal és a haza bölcsével, Deák Ferenccel. 1867. június 8-án, nagy külsőségek közepette koronázták magyar királynévá az uralkodó királlyá koronázásával egy szertartáson belül, amire addig még soha nem volt példa. A kiegyezés után megindult hazánkban a kulturális és gazdasági fejlődés. Elég végigsétálnunk Budapesten ahhoz, hogy lássuk, mai turistalátványosságaink nagy részét a kiegyezésnek köszönhetjük (fővárosunk még annak ellenére is az egyik legszebb Európában, hogy a második világháború hatalmas pusztítást végzett).

A királyné legutolsó reprezentációja is hazánkhoz kötődik: Erzsébet megtisztelte jelenlétével az „ezredéves kiállítás” megnyitóját.

Ekkoriban már egyáltalán nem vállalt nyilvános szerepléseket, ezért egész Európa figyelme Budapest felé fordult.

Az előadás során nemcsak reprezentatív eseményekről lesz szó, hanem sok olyan, a királyi család életével és fővárosunkban eltöltött napjaival kapcsolatos érdekességről is, amelyek betekintést engednek az Osztrák–Magyar Monarchia letűnt világába.

Előadó:
Káli-Rozmis Barbara,
Erzsébet királyné kutatója
 
Az előadás hossza kb. 90 perc szünet nélkül

A bemutató végén lehetőség lesz az előadó köteteinek megvásárlására és dedikálásra is.