„Végtelen kíváncsiság és visszatérő kiábrándultság” – „gástludnárbáik őrétazssiv sé gásiscnávík neletgéV”
Az előadás egy zseni érzéseiről, élményeiről, a személyisége eddig ki nem húzott fiókjairól szól, arról a Leonardo da Vinciről, aki nem tudott egyszerűen „csak” ember lenni.
Nem először ihlette meg a Csokonai Nemzeti Színház tánctagozat vezetőjét, a koreográfus Nemes Zsófiát valamelyik festőóriás életműve, képeinek titokzatossága, vonalainak, színeinek világa, gondolatainak sokrétűsége. Ezúttal a reneszánsz egyik legnagyobb polihisztorának, Leonardo da Vincinek örökbecsű alkotásaiban, rejtélyes életében talált olyan napjainkra is jellemző tartalmakat, amelyek táncra, elevenségre vágynak.
Da Vinci már ötszáz évvel ezelőtt megjósolt olyan dolgokat, amelyek valójában csak most fenyegetik a létünket.
Ez az elme olyan nyitottsággal, kíváncsisággal, odafordulással szemlélte a világot, ami párját ritkítja, és csak tanulni lehet belőle. Talán kevesen tudják, hogy ő volt az első, aki megtervezte azt a robotot, ami a mai mesterséges intelligencia-kutatásban teljesedett ki, olyannyira, hogy egy mai, orvosláshoz használt robot róla kapta a nevét.
Mindez és még sok más „da vincis” aspektus feltárul az előadásban, hisz ne feledjük: a tánc –miként a kép is – magába sűríti a kimondhatatlant, és csak arra válaszol, amit kérdeznek tőle...!
Táncművészek: Rudisch Boglárka, Saioa Poblador, Elisa Turco, Fernando Gabriel Luis Luis, Valerio Zaffalon / Pietro di Salvo
Színésznő hang: Homonnai Katalin
Zene: montázs- Gergely Attila, Vivaldi, Dinya Dávid
Jelmez: Nemes Nóra
Dramaturg: Fabacsovics Lili
Szaktanácsadó: Hegedűs Sándor
Koreográfus: Nemes Zsófia
Helyszín
Budapest, 1024, Kis Rókus u. 16-20.