“Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.
Most mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömemben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.”

Vörösmarty Mihály varázslatos színpadi költeményében ébrenlét és álom között keresi útját a főhős, Csongor. Mi adhat értelmet az életnek? Miben rejlik az emberi boldogság? Csongort a vágyakozás indítja el útján, ahol különböző akadályokkal kell megküzdenie, hogy eljusson Tündérhonba, ahol szerelme, Tünde várja. Vörösmarty két világot egyesít: eget és földet, és e két világból érkezők beteljesült szerelemében jelöli meg az emberi boldogságot, a lét értelmét.

Felhívjuk kedves Vendégeink figyelmét, hogy az előadásban egyes nézőink nyugalmának megzavarására alkalmas hang- és fényeffekteket használunk.