NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Valóban fájna a színpadi halál? A bánat, az életképtelenség, a magány. Kit láthatunk és érezhetünk át a színről? A karaktert, vagy a színészt? Mennyi ebből a saját tapasztalat és mekkora a képzelet része?

Mivel is éri el a rendező, hogy a színész kitárulkozzon? Kikényszeríti, vagy előédesgeti belőle?

Szerepeink mögött 

(meg alatt, meg előtt)

Schell Judit és Réczei Tamás közös estje

Valóban fájna a színpadi halál? A bánat, az életképtelenség, a magány. Kit láthatunk és érezhetünk át a színről? A karaktert, vagy a színészt? Mennyi ebből a saját tapasztalat és mekkora a képzelet része?  

Mivel is éri el a rendező, hogy a színész kitárulkozzon? Kikényszeríti, vagy előédesgeti belőle? 

És mi marad meg saját maguk számára a függöny legördültével, ha a színen úgymond már mindent odaadtak? Mivel távoznak a színházi estéről az alkotók villanyoltás után? 

Schell Judit és Réczei Tamás egy év különbséggel hagyták el az általuk művészileg vezetett színházakat önként. (Thália Színház és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház.)   

Ezen az estén elbeszélik, mi módon vált ketté, vagy éppen olvadt össze a színpaddal létezésük és ez hogyan jutott el a gyökeres szakításig.

Mi rejtőzhet egy szakmai kiteljesedés mögött? Mi táplálja azt? Van-e benne bármilyen szerepe illúzióknak, kiélésnek, belevetítésnek?Vagy csupán a munka az munka.   

Az est során bárki végig gondolhatja velük, számára mit ad (vagy fed el?) a hivatása. Miképpen érzi magát hivatásában és a sorsában.