Száz éve, 1923. november 19-én nagyszabású ünnepi hangversennyel ünnepelték Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 50. évfordulóját. Ekkor hangzott el első ízben az a három mű, amelynek megírására a város vezetése kérte fel a korszak élvonalbeli zeneszerzőit, Bartókot, Kodályt és Dohnányit. A korabeli sajtó szerint míg Dohnányi Ünnepi nyitányát udvarias taps fogadta, Bartók Táncszvitjét inkább értetlenség. Egyedül a keserű hangú Psalmus hungaricus talált lelkes visszhangra a háború-Tanácsköztársaság-Trianon veszteségei által megtépázott lelkű közönség körében. A két emblematikus kompozíció között két különleges, ritkán hallható versenymű szólal meg. Veress Sándor Hegedűversenye még a zeneszerző magyarországi éveiben keletkezett, címzettje és a kéttételes változat első megszólaltatója Végh Sándor volt, különös zenetörténeti jelentősége, hogy Bartókon kívül a két világháború között nem írt más magyar szerző hegedűversenyt. Bartók posztumusz alkotásáról, a csupán vázlatokban fennmaradt Brácsaversenyről és annak különböző kiegészítéseiről, változatairól, brácsás és csellós verzióiról tanulmányok, monográfiák egész sora íródott. Hangversenyünkön Rakos Miklós 2016-ban megjelent új rekonstrukciója alapján egy csellószólós változat hangzik el mint ősbemutató.
| Perényi Miklós | |
| Kelemen Barnabás | |
| Brickner Szabolcs | |
| Keller András | |
| Nemzeti Énekkar |
Vélemények
Írj véleményt