Ahogy sok más alkotó, Ligeti sem hamuban sült pogácsa nélkül indult útjára. Méltó tehát, hogy a Ligeti-hét kezdetén megidézzük mestereit, akik mind szakmailag, mind emberileg útravalóval látták el az akkor még nem is sejtett karrier előtt álló ifjú lángelmét.

Farkas Ferenc és Veress Sándor tudása, hatása különösen meghatározó volt Ligeti számára. Farkast – akinél zeneszerzés-tanulmányait kezdte Kolozsvárott, majd befejezte Budapesten – így köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1995-ben:

„Amit Tőled tanultam, az egyfajta mesterségbeli etika: az ember semmit nem ír »csak úgy« le, hanem addig javítgat, ameddig a fogaskerekek tényleg fognak. Szerkesztésbeli következetességet és pontosságot tanultam Tőled, [...] s azt is, hogy az ember tartózkodjék minden fontoskodástól és nagyképűségtől. [...] Piros ceruzával telefirkáltad összhangzattan-feadataimat, kis iskolai stílusgyakorlat-kompozícióimat: piros ceruzád nyomán láttam meg a dolgok – szavakban meg nem fogalmazható – rendszerét.”

A Budapesti Vonósok olyan műveket válogatott össze a koncert programjába, amelyek bemutatják, mesterei közvetítésével Ligeti a 20. századi magyar zeneszerzés hányféle irányát ismerhette meg. És bár néhány éven belül Ligeti végérvényesen maga mögött hagyta a tanárai által képviselt világot, felépítve saját univerzumát, a tőlük kapott színvonalas mesterségbeli tudásról és példakép értékű jellemvonásaikról élete végéig tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezett meg.

Műsor:

Járdányi Pál: Sinfonietta
Kadosa Pál: 4. szimfónia
Szervánszky Endre: Szerenád vonószenekarra
Farkas Ferenc: Régi magyar táncok
Veress Sándor: Négy erdélyi tánc
Ligeti György: Régi magyar társas táncok

Közreműködik:

Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
Művészeti vezető: Botvay Károly