A fiatal művészek a zongoratrió-irodalom kiemelkedő remekműveiből válogatnak Mozarttól Ravelig. Az első három hangversenyen triópárosítások szólalnak meg, hol a művek különbözőségét és sokszínűségét, hol azok közös vonásait hangsúlyozva, a negyedik műsorban pedig egy-egy duószonátát is hallhat a közönség, ami a zenészek régebbre visszanyúló páros együttműködéseiről tanúskodik.

A két szonáta Debussy életének talán legnehezebb időszakában készült 1915 és 1916 között, amikor a zeneszerzőt kívülről a háború borzalma, belülről pedig súlyosbodó betegsége emésztette. A cselló-zongora szonáta hangvétele modern és szinte nyers, a hegedű-zongora szonáta – Debussy utolsó befejezett darabja – pedig a játékos és a fájdalmas karaktert is hordozza.
Ravel legambiciózusabb kamaraműve az első világháború előestéjén készült – rohamtempóban, mert a szerző mielőbb be akart vonulni. A kiérlelt technikáról tanúskodó a-moll trió sokrétű inspirációforrásai a maláj költészettől a baszk dallamokig terjednek, az egzotikus hatásokat azonban Ravel hagyománykövető, szigorú formába öntötte. A zongora ütőhangszeres effektusai minduntalan szembekerülnek a vonósok tartott hangjaival, miközben csillogó színek és tűnékeny árnyak vonják magukra a hallgató figyelmét.

Műsor:

Claude Debussy: Szonáta csellóra és zongorára
Claude Debussy: Szonáta hegedűre és zongorára
Maurice Ravel: a-moll trió

Közreműködik:

Stark János Mátyás – hegedű
Devich Gergely – cselló
Ránki Fülöp – zongora