NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Hogyan reformálta meg két rivális táncosnő a balettet a 18. század elején? Miért biztosított a kor viszonyaihoz képest nagy szabadságot a női előadóknak a színházi karrier? Miben állt Händel londoni operáinak különlegessége? Mindezeket, és még sok más érdekességet megtudhatnak azok, akik ellátogatnak a Lábujjhegyen sorozat második előadására.

Tánc és zene: első látásra (és hallásra) elválaszthatatlanok egymástól. Mégis, koreográfusok és komponisták viszonya meglehetősen viharosan és hullámzóan alakult az elmúlt évszázadok folyamán. Az első balettek zeneszerzői, például Jean-Baptiste Lully vagy Jean-Philippe Rameau még megbecsült alkotók voltak. Később, a cselekményes balett születésével a zeneszerző fő feladatává az vált, hogy alávesse magát a táncmester igényeinek. Még maga Mozart sem volt kivétel: az egyetlen balettzenéjére készült előadás színlapján fel sem tüntették a nevét. A romantikus balettek idején a legtöbb zeneszerző már csak megélhetési munkaként gondolt a tánczene-komponálásra - kivéve egyvalakit: bizonyos

Pjotr Iljics Csajkovszkijt. A következő fordulatot Szergej Gyagilev hozta el, aki Orosz Balettjéhez a kor legjobb komponistáit hívta meg, hogy aztán a huszadik század második felére végre ismét egyenrangú felekként állhasson egymás mellett zene és tánc. Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész előadás-sorozata a két művészeti ág közös történetéből villant fel epizódokat legendás együttműködések, nagy versengések és felforgató mesterművek felelevenítésével - a Napkirály udvarától egészen napjainkig.

 

Előadók: Megyeri Léna, Bősze Ádám