A férfi élet hagyományvilágában, az egyik legszertartásosabb pillanat a férfivá avatás rítusa volt. Mai szemmel nézve és mai szóval élve, olykor ezek a beavatások a brutalitásig fajultak, mégis erényként fogható fel az ünnepélyesség, amely körül ölelte.

Duna Táncműhely: A tizedik vőlegény

A férfiszervezetek által felállított próbatételek sora volt hívatott arra, hogy a fiatal legény, férfiként foglalhassa el helyét a közösségben. Ezeknek az avatási szokásoknak a legszélsőségesebb formáit ismerjük. Mai szemmel nézve és mai szóval élve, olykor ezek a beavatások a brutalitásig fajultak, mégis erényként fogható fel az ünnepélyesség, amely körül ölelte. Az ősi beavatási szertartások, férfivá avatási rítusok a civilizált társadalomban tulajdonképpen eltűntek. Halvány nyomai megtalálhatóak ugyan, de a szertartás és az ünnepélyesség teljes hiánya jellemzi. Talán az egyetlen ilyen esemény az esküvő előtti legénybúcsú, amelyben még fellelhető a régi rítusok révülete és kábulata.

Szereplők: Kanozsai Ákos, Kenéz Enikő, Kovács Márk, Kolumbán Norbert,
Kuzma Péter, Sáfrán Balázs, Soós Gyula András, Szabó Csaba

Zenészek: Küttel Dávid, Kuczera Barbara, Küttel Bálint, Küttel Vince
Zene: Kiss Ferenc, Korom Attila, Küttel Dávid
Fény: Lendvai Károly
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt