A zeneirodalom egyedülálló különlegessége Schumann alkotása. Műfaja is szokatlan: idill-oratórium, melyben szinte egyedüli követője Haydn remekművének, Az évszakoknak. Világi kompozíció, melynek alaphangvétele lírai, s tárgya is látszólag mindennapi: a boldogságkeresés.

Robert Schumann: Az éden és a péri, op. 50

Kolonits Klára: szoprán
Szalai Ágnes: szoprán
Láng Dorottya: alt
Brickner Szabolcs: tenor
Kovács István: basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Attilio Tomasello

„Múlt pénteken befejeztem Az éden és périt, legnagyobb és – remélem – legjobb művemet. Hálatelt szívvel gondolok az égre, mely erőimet, míg dolgoztam, éberen tartotta. […] A péri történetét már bizonyára elmeséltem neked, ha nem, úgy igyekezz azt megszerezni: szinte zenére született, alapgondolata oly költői és oly tiszta, hogy teljesen elragadott” – írta Robert Schumann 1843 nyarán egyik barátjának. A ritkán felhangzó művet kiváló olasz karmester vezényletével, élvonalbeli hazai szólistagárda előadásában hallhatja a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjének közönsége.

A zeneirodalom egyedülálló különlegessége Schumann alkotása. Műfaja is szokatlan: idill-oratórium, melyben szinte egyedüli követője Haydn remekművének, Az évszakoknak. Világi kompozíció, melynek alaphangvétele lírai, s tárgya is látszólag mindennapi: a boldogságkeresés.

A történet az angol Thomas Moore Lalla Rookh című, 1817-ben megjelent mesegyűjteményének egyik költeményére épül, az Ezeregyéjszaka meseszövéséhez hasonló formában. Egy kitaszított és bűnbánó angyal, a péri áll bebocsátásra várva az éden kapuja előtt. A bejutás feltétele, hogy az ég számára legkedvesebb ajándékot hozza el. Egy hazájáért küzdő katona utolsó csepp vére, egy szerelmes asszony utolsó lehelete sem elegendő – végül a megváltást az őszinte megbánás könnyei érdemlik ki.

Az egzotikum iránt vonzódó Schumann a történet feldolgozása során nem a cselekményes megoldást választotta. A komponista a lelkiállapotok ábrázolásának mestere, a műben megtalálhatjuk dalai, szimfóniái, kórusművei, sőt vonós kamarazenéje reminiszcenciáit, azzal a sűrű, mégis áttetsző faktúrával, mely oly egyedien jellemző rá a romantika alkotói között. A hangverseny jelentőségét növeli, hogy a Nemzeti Énekkar fennállása óta most először tolmácsolja Schumann oratóriumát.