Az előadás a különcségről is szól – de ennél sokkal inkább önmagunk feltárásáról vagy eltakarásáról, őszinteség és büszkeség, nyitottság és félelem ellentétpárjairól. Arról, hogy érdemes-e tündér-módra mindent kimondani és megmutatni, vagy inkább maradjunk meg az emberi létformához tartozó biztonságos fedezékben.

Bocsánat, nem vagyok idevalósi - utolsó előadás!
Jelen Alkotói Csoport

Az emberek mindig is szerettek volna magyarázatot találni arra, hogyan és miért lett egy-egy társuk olyan különös, annyira kirívóan másmilyen – akár testileg, akár szellemileg. A középkorban Európa-szerte elterjedt hiedelem szerint ennek az az oka, hogy a tündérek néha belopóznak az emberek házaiba, és az őrizetlenül hagyott csecsemőt ellopják, a saját utódjukat hagyva a helyén, az emberek között hagyott tündér pedig hiába is próbálna boldogulni, beilleszkedni.

21. századi történetünk hőse, Juli is egy ilyen – népmesei kifejezéssel élve – tündérlány, aki emberek között nőtt fel, és ő maga sem tudja, miért nem olyan, mint a többiek. Mozgásánál talán csak az életszemlélete a furcsább, Bálintot ez azonban nem zavarja: ő csodálatosnak, különlegesnek és szeretnivalónak látja Julit, de amíg ők önfeledten randizgatnak, Julit a szülei hazavárják odaát, Tündérországban...

Írta és rendezte: Varró Ilona Ágnes

Szereposztás:
Juli, 27 éves tündér......................... Kovács Boróka
Bálint, 25 éves ember..................... Pinczési Botond
Tündéranya..................................... Kocsonya Zsófi
Tündérapa....................................... Balogh Márton István