„A hiedelem kialakításának és elfogadásának képessége az emberi evolúció során azért alakult ki, mert nagyon hasznos volt.” (Csányi Vilmos: Íme az ember) Az állatok, mivel nem beszélnek, nincsenek hiedelmeik, nem képesek kommunikálni azt, ami velük történik és nem képesek átadni a tapasztalataikat. Saját tapasztalatok alapján tájékozódnak a világban, valamint veleszületett tudása van a világ dolgairól, ami a génjeikben van rögzítve. Csányi könyvében arról ír, hogy az ember is rendelkezik ilyen típusú veleszületett tudással. Az ember azonban a számos egyéni tapasztalathalmazon felül a közösségtől is temérdek hiedelmet kap, amelyeknek vannak tapasztalati alapjai, de számos a ráaggatott elképzelés. A hiedelmek fennmaradásának és elterjedésének feltétele, hogy azt a közösség tagjainak feltétlenül el kell hinniük, a hiedelmeket a közösségnek kell szentesítenie, és a közösségnek ügyelnie kell arra, hogy a tagok ellenőrzött és elfogadott hiedelmekkel éljenek. Ebből következik, hogy a hiedelmeink közösségi konstrukciók, részben nem saját tapasztalatból indulnak ki, ezeket el kell hinniük a társaknak, át kell vennünk és tovább kell adnunk őket. A világról való tudásunk csupán(?) a hiedelmek hatalmas tára. „A tapasztalatok alapján formálódó hiedelmekkel, gondolati konstrukciókkal egy-egy emberi közösség mintegy lefedi jól-rosszul a valóságot, vagyis annyit fogunk fel a valóságból, amennyit a hiedelmeink közvetítenek.” (Csányi Vilmos: Íme az ember)

Koreográfia: Gera Anita

Előadók: Béky Emma, Birta Márton, Bot Ádám, Szirtes Krisztina, Tőkés Imola

Fénytervezés: KGP

Zene: Kovács Jeromos

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.

hossza: 50 perc