Karády Katalint, a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk. Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet.
Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza- és drámaírója költői szépségű darabjában Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”
A szerző, Darvasi László így vall Karády Katalinról és a darabról: „Nem az életét írtam meg, hanem a Gestapó börtönében eltöltött hónapokból néhány sötét, fájdalmas napot. Azt, amikor kilátástalan minden. Amikor semmi remény nem látszik, hogy majd állhat újra a szabad ég alatt. Na, ez érdekelt engem, ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem. És hát milyen gyönyörűen játssza az alakot Béres Laci rendezésében Bartha Boróka!”
Bartha Boróka színésznő a Karády zárkájában nyújtott alakításáért Őze Lajos-díjat kapott.
A Gyulai Várszínház tavalyi ősbemutatója a Kárpát-medencében mindenhol (Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Aradon, Békéscsabán Dunaújvárosban, Budapesten, Sopronban) nagy sikert aratott a közönség körében.
Szereplők:
Karády Katalin: Bartha Boróka
Zongorista: Horváth Zoltán
Díszlet, jelmez: Márton Erika
Rendező: Béres László
| Bartha Boróka |
Vélemények
Írj véleményt