Egy kortárs holland szerző darabja a programban, egy huszonéves holland testvérpár Mozart-zongoraversenyt játszik, a nyugat-európai klasszikus zene egyik vitathatatlan zsenije pedig Napóleon, majd inkább egy meg nem nevezett hős előtt tiszteleg.

Ez a koncentrált, mégis szerteágazó műsor nem máshol, mint a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös sorozata, az Európai Hidak BFZ-koncertjén hangzik el. A 2021 júliusában elhunyt Louis Andriessen műve nyitja a hangversenyt, amelyben a szerző sem apparátust, sem konkrét hangmagasságot nem ad meg, kizárólag a ritmust írja elő. A Lucas & Arthur Jussen zongoraduó azt a versenyművet játssza, amelyet Mozart magának és testvérének komponált eredetileg. Az est végére Beethoven korszakhatárokat átlépő grandiózus „Eroicája” tesz ünnepélyes felkiáltójelet.

„Csak abban az esetben sikerülhet a mű, ha minden játékos olyan szándékkal játszik, hogy a szerepe lényeges. Épp mint a politikában” – írja Louis Andriessen a Workers Union kottájában. A „Dolgozók szakszervezete” 1975-ben született a Stravinsky, a jazz (elsősorban a boogie-woogie) és az amerikai minimalizmus hatása alatt álló 36 éves szerző tollából. A művet bármilyen összetételű hangszeres együttes előadhatja. A művészek kiválasztják a maguk tetszőleges középhangmagasságát, és az egyetlen vonalat tartalmazó kottából kiolvassák, mikor kell alatta vagy felette játszaniuk. Az eredmény teljes hangnem- és dallamnélküliség, a szigorú ritmus azonban egységbe kovácsolja a zenekart.

A két csodagyerek, Mozart és nővére, Nannerl nyolc, illetve tizenhárom évesen közösen koncertezte körbe Európát. Ezek az élmények jelenthették a huszonéves Mozartnak az inspirációt a kétzongorás versenyműhöz, amelyet frappáns kadenciák, vad disszonanciák és briliáns finálé jellemez. A háromtételes darabban a két szólista szigorúan mellérendelt viszonyban áll, kísérő szerepbe kényszeríti viszont a zenekart. Az egymástól füllel alig szétválasztható zongoraszólamokat a Jussen testvérek szólaltatják meg, akik tíz és tizenhárom évesen játszották először a művet az amszterdami Concertgebouw színpadán, majd rögzítették is a Deutsche Grammophon lemezkiadónál.

Napóleonnak való ajánlás ide, fantáziadús zenetudósok által kitalált rejtett programok oda – ami biztos, hogy Beethoven végül egyik legnagyobb pártfogójának, Lobkowitz hercegnek dedikálta 3. szimfóniáját, amely „egy nagy ember emlékének megünneplésére” készült. Az elképesztő méreteket öltő drámai nyitótétel tele van dallamokkal, a zene hangulata mégis egységes. A lassú gyászinduló tovább mélyíti a korábbi fájdalmat, amire a váratlanul berobbanó scherzo nyújt orvosságot. A darabot variációs finálé zárja, amelynek témáját Beethoven már korábban is többször használta, és amelyben a fúgától a magyaros motívumokig sok mindent felsorakoztat.

Louis Andriessen: Workers Union
Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára, K. 365
Ludwig van Beethoven: 3. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, Op. 55

Lucas & Arthur Jussen (zongora)
vezényel: Fischer Iván

A koncert időtartama 150 perc