Szimfónia és zongoranégyes, áriák és versenyművek, vonósnégyesek és szonáták sora, sőt még a befejezetlenségében is karcolhatatlanul tökéletes c-moll mise is megszólal majd az egymást követő koncertek programján.

MOZART NAP

„Örök derű, csapongó szenvedély, / királyi nyugalom: Mozart beszél” – írta egy szabadkai hangverseny elé szánt verses prológjában a fiatal Kosztolányi Dezső, s akár ez vezethetné be a Concerto Budapest 2018 óta immár hagyományossá vált Mozart-nap idei koncertsorozatát is. Megunhatatlan kedvencünk szól majd hozzánk délelőtt, délután és este április első vasárnapján: a Zeneakadémia nagytermében, a Solti Teremben és a Kupolateremben egyaránt.

„A Mozart-nap célja »csak« az, hogy boldogok legyünk ettől a csodálatos, kimeríthetetlen zenei forrástól” – fogalmazta meg egy korábbi interjújában a rendezvény egyszerre szerény és mégis a lehető legtöbbet ígérő szándékát Keller András, és e célkitűzés megvalósulását ezúttal is olyan nagyszerű muzsikusok szolgálják majd, mint Jevgenyij Koroljov, Baráti Kristóf, Vashegyi György, Rost Andrea, vagy épp a tematikus nap gyermekmatinéjára idén is „varázsórát” ígérő Simon Izabella.

20:00 Nagyterem

Mozart: D-dúr kürtverseny K. 412
Mozart: Suzanna áriája a Figaro házasságából
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára és hárfára K. 299
- szünet -
Mozart: „Ch’io mi scordi di te? K. 505
Mozart: c-moll zongoraverseny K. 491

Közreműködik:
Kaczander Orsolya fuvola, Lenka Petrovic hárfa, Rost Andrea szoprán, Jevgenyij Koroljov zongora, Tóth Bálint kürt
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András

Három és egyszersmind háromféle versenymű, valamint két eltérő típust képviselő ária szólal majd meg a Mozart-nap Keller András által vezényelt zárókoncertjén, amely dús programjával és rangos résztvevői révén mondhatni az egésznapos sorozat sűrítményét és foglalatát kínálja a közönség számára. A három versenymű közül a legnagyobb ismertségnek és egyúttal kultikus tiszteletnek kétségkívül a Jevgenyij Koroljov szólójával felhangzó c-moll zongoraverseny örvend, amely a zeneszerző pályafutásának legtermékenyebb fél évéből (1785. októberétől 1786 áprilisáig) való. A Mozart saját Burgtheater-beli szerzői-előadói akadémiájára szánt zongorakoncert alaphangulatát az elemzők rendszerint a tragikus és felkavaró, sőt a démoni vagy éppenséggel a komor jelző használatával szokták jellemezni. Ugyancsak ezt a periódust reprezentálja, de egészen más hangulatot megidézve a Figaro házassága Rózsaáriája, amely Rost Andrea előadásában bizonnyal ezúttal is megteremti a hétköznapiságtól való szerelmes elemelkedés légkörét. „Storazzi [=Nancy Storace], a szép énekesné szememet, fülemet, lelkemet elbájolta. Mozart az orchestert igazgatá, fortepianóját vervén. De az oly annyira nem-testi örömek felől, mint a miket a muzsika ád, nem szabad szóllani. Hol az a szó mely azt fesse?” Kazinczy Ferenc így emlékezett vissza az operatörténet legelső Susannájára és a Figaro házassága bécsi előadására, s nagyszerű szopránunk a szünet után is egy olyan (koncert)ária, a "Ch'io mi scordi di te" megszólaltatására készül, amely 1786 decemberében egyenesen Storace számára íródott.
A zárókoncert műsorán mindemellett az 1778-as párizsi látogatás során Guines herceg és leánya számára komponált, s ez alkalommal Kaczander Orsolya és Lenka Petrovic szólójával felhangzó C-dúr fuvola-hárfa versenymű is szerepel. Akárcsak a Tóth Bálintot főszerephez juttató D-dúr kürtverseny, amely szerzői kéziratán ott áll a Mozart jóbarátjának, Leutgebnek szánt mókás nógatás, amely keresetlenül és folytatólagosan leszamarazza a hajdani jeles kürtöst.