"Két lényt látunk, akik gyötrik egymást, akik játszanak egy játszmát, mint mondjuk egy sakkjátszmát, és jegyzik a lépéseket, egyiket a másik után, mégis annak, aki tud mozogni, talán nagyobb esélye van, kiszállni a játszmából, csakhogy össze vannak kötve, összeköti őket valamiféle gyengédség, ami sok gyűlöletben és szarkazmusban mutatkozik meg.."

Samuel Beckett: A játszma vége
Színmű
Weöres Sándor Színház

A játszma vége először francia nyelven született, később maga Beckett lefordította angolra. 1957. április 1-jén mutatták be Londonban, és még ugyanebben a hónapban Párizsban, ugyanabban a szereposztásban. Az ősbemutató egyik szereplője, Roger Blin írja: „Két lényt látunk, akik gyötrik egymást, akik játszanak egy játszmát, mint mondjuk egy sakkjátszmát, és jegyzik a lépéseket, egyiket a másik után, mégis annak, aki tud mozogni, talán nagyobb esélye van, kiszállni a játszmából, csakhogy össze vannak kötve, összeköti őket valamiféle gyengédség, ami sok gyűlöletben és szarkazmusban mutatkozik meg, és mindenekelőtt játékban. (…) Olyan játékot játszanak egymással, ami végig csúfondáros bizonytalanságban tart, hogy a Clov nevű szereplő elmegy-e, vagy sem? (…)”

Szereposztás
Hamm.............. Nagy-Bakonyi Boglárka
Clov.................. Major Erik
Nagg................ Szerémi Zoltán
Nell.................. Németh Judit

Alkotók
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Fordító: Ambrus Mária - Ungár Júlia
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendező: Zsótér Sándor

Az előadás hossza: 90 perc szünet nélkül
Márkus Emília Terem