Samuel Beckett: A játszma vége
Színmű
Weöres Sándor Színház
A játszma vége először francia nyelven született, később maga Beckett lefordította angolra. 1957. április 1-jén mutatták be Londonban, és még ugyanebben a hónapban Párizsban, ugyanabban a szereposztásban. Az ősbemutató egyik szereplője, Roger Blin írja: „Két lényt látunk, akik gyötrik egymást, akik játszanak egy játszmát, mint mondjuk egy sakkjátszmát, és jegyzik a lépéseket, egyiket a másik után, mégis annak, aki tud mozogni, talán nagyobb esélye van, kiszállni a játszmából, csakhogy össze vannak kötve, összeköti őket valamiféle gyengédség, ami sok gyűlöletben és szarkazmusban mutatkozik meg, és mindenekelőtt játékban. (…) Olyan játékot játszanak egymással, ami végig csúfondáros bizonytalanságban tart, hogy a Clov nevű szereplő elmegy-e, vagy sem? (…)”
Szereposztás
Hamm.............. Nagy-Bakonyi Boglárka
Clov.................. Major Erik
Nagg................ Szerémi Zoltán
Nell.................. Németh Judit
Alkotók
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Fordító: Ambrus Mária - Ungár Júlia
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendező: Zsótér Sándor
Az előadás hossza: 90 perc szünet nélkül
Márkus Emília Terem
Szereposztás
| Hamm | Nagy-Bakonyi Boglárka |
| Clov | Major Erik |
| Nagg | Szerémi Zoltán |
| Nell | Németh Judit |
Stáblista
| Rendező | Zsótér Sándor |
| Súgó | Papp-Ionescu Dóra |
| Fordító, dramaturg | Ungár Júlia |
| Fordító, díszlettervező | Ambrus Mária |
| Jelmez | Benedek Mari |
Helyszín
Budapest, 1111, Műegyetem rkp. 3. Szkéné Színház