Kissé hosszabban foglalom most össze a benyomásaimat, bízom benne, hogy hasznos lesz annak, aki ide téved, és talán kedvet kap ellátogatni Veszprémbe. A darab a nárcisztikus személyiségzavarról szól, és az előadás után feldolgozó beszélgetést tartanak, ami rendkívül értékes élményt ad. A történet remekül megírt, a közönségtalálkozón pedig lehetőség nyílt kérdezni a darab keletkezéséről, a színészi munkáról, sőt, közvetlenül a színészektől is. A közel 90 perces előadás annyira magával ragadó volt, hogy egyszer sem néztem az órámra – pedig a vonat (visszaút) miatt most jobban figyelnem kellett volna az időt. Ez volt az első alkalom, hogy Veszprémben színházba mentem, és nem bántam meg a választást. Nagyszerű színész páros állt helyt ebben a nézőt és a színészeket is egyformán megterhelő darabban. A Latinovits-Bujtor Játékszín hangulatos helyszín, amely Budapesti színházélményeim közül leginkább a Studio K Színházat juttatta eszembe. Az épület különálló, a vasútállomástól több járattal is könnyen megközelíthető, a buszállomástól pedig sétatávolságra van – ráadásul néhány távolsági busz közvetlenül a közelben is megáll. Röviden: csak ajánlani tudom.