NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

„A halálra unt darab” Őszintén szólva így lenne reálisabb a cím… Szerintem… Nagyon ritkán írok kifejezetten rosszat egy hazai színházi produkcióról, erről viszont sok jót nem tudok elmondani. Dögunalmas, ha röviden akarom kifejezni az érzéseimet. Hosszabb változat: Alig vártam, hogy vége legyen és léphessek a szünetben, de nem lett szünet csak egy borzasztóan elhúzott egyetlen felvonás, majd vége. Hál’ Isten… A darabnak szinte semmi története sincs, de rendezése sem sok. Pedig a nem is olyan régen épített, csak a Millenáris-t jobban ismerők számára könnyen megtalálható Nemzeti Táncszínház bőkezűen tágas és minden modern technikai eszközzel felszerelt játéktere, valamint a meredeken megdöntött, minden pozícióból kiváló rálátást engedő nézőtere bőven adott volna lehetőséget a rendezői kézbe. A szinte teljesen díszletek nélkül zajló előadás talán egyetlen látványeleme talán 5 darab, fel-le engedett vászoncsík volt, melyet hátulról megvilágítva szegényeske árnyjátékot kapott a néző látványos effektek helyett. Ennél az eszköznél még arra sem figyelt a rendezésért felelős személy, hogyha valaki nem tök középen ül, akkor a keskeny drapéria csík helyett a szemébe világító izzók miatt elvakulva semmit se lehet látni az egészből… Az egészből, ami össze nem rakott részek sokasága volt… Tény, hogy fáradtan érkeztem a 2021.09.12.-i előadásra, de a számomra semmiféle halálratáncoltatás nem mutatkozott meg, a teljesen történethiányos darabban. Nem volt katarzis és dráma sem, csak nagyon éles, fájó és parttalan sikítozás, hangoskodás néha. Nincs is sok írni való a dologgal kapcsolatban, mely cseppekben nemzeti, szilánkokban, táncos, és sejthetően színdarab is volt, de igazán egyik sem. Amit itt táncként lehetett látni, az szerintem csak azoknak okozhat érzékelhető élményt, akik még nem láttak komoly darabot, a színház része pedig nyomokban sem volt étzékelhető. Nem tudom, hogy kinek ajánlhatnám mindezt, talán a viszonylag kényelmes nézőtéren nyugalmat, átmeneti szundítást keresőknek, de talán azoknak sem, a sok értelmetlen sikítozás miatt a szundikálás sem tűnik reális alternatívának. Az egésszel kapcsolatban ordított a számomra az általános, állami, kapcsolatokból szuperszínházat kapott sógor-komaság, igazi művészi elemeket, ötleteket, minőségi szórakoztatás alapjai nem véltem felfedezi ebben a kaotikus játékban. 1 pont a szép, költői szövegezésért (nagyon erősen érződik, hogy egy széptollú költő és nem egy rátermett dráma vagy regény-író szolgáltatta a nyersanyagot), és még 1, mert tényleg volt benne egy kis tánc, nyomokban színjátszás, és egy kis nemzetiesség is, valamint jó étlet volt az élő zene, de ez így a számomra feltétlenül kevés volt a szórakozáshoz. Nem igazán ajánlanám senkinek, nálam 2/10 az összkép.