KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.

Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.

Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?

Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen.

Előadó: Újvári Milán                        

Dramaturg: Laboda Kornél

Zene: Fancsikai Péter               

Fény: Vida Zoltán                      

Díszlet és Jelmez: Kiss Julcsi                     

Fotó és videó: Várnagy Kristóf

Koreográfus: Újvári Milán