Takács-Nagy Gábor, a BFZ első vendégkarmestere a tőle megszokott szakértelemmel és frissességgel folytatja az együttes Haydn–Mozart Plusz sorozatát. A dirigens Mozart fiatalkori operájának nyitánya mellett Haydn két szimfóniáját mutatja be: az egyik a ritkábban játszottak közé tartozik, a másik nagyon is ismert, a szerző halálához is kapcsolható.

Haydn–Mozart plusz I: Haydn, Weber, Mozart

Program:

Joseph Haydn: 18. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:18
Carl Maria von Weber: F-dúr fagottverseny, Op. 75

---SZÜNET---

Wolfgang Amadeus Mozart: Az álruhás kertészlány, K. 196 – nyitány
Joseph Haydn: 44. (e-moll, „Gyász”) szimfónia, Hob. I:44

Vezényel: Takács-Nagy Gábor
Szólista: Gordon Fantini (fagott)

Takács-Nagy Gábor, a BFZ első vendégkarmestere a tőle megszokott szakértelemmel és frissességgel folytatja az együttes Haydn–Mozart Plusz sorozatát. A dirigens Mozart fiatalkori operájának nyitánya mellett Haydn két szimfóniáját mutatja be: az egyik a ritkábban játszottak közé tartozik, a másik nagyon is ismert, a szerző halálához is kapcsolható. A két klasszikus mester művei mellé a romantika első jelentős képviselőjének tartott Weber kompozíciója, a fagottirodalom egyik legfontosabb versenyműve társul. Szólistaként a 2019-es Végh Sándor Verseny egyik győztese, Gordon Fantini lép színpadra. „Fölényes hangszeres tudásával emlékeztetett, a fagottot Vivaldit követően már nem lehet pusztán kísérő szólamnak tekinteni” – írták játékáról egy kritikában.

Nincs mellékneve, nem Londonban született, keveset játsszák – akkor vajon kevesebbet ér? Száznégy szimfóniából nem lehet mindegyik ugyanolyan népszerű, de lehet mindegyik izgalmas és frappáns. Haydn 18. szimfóniája, amely valamikor 1766 előtt, Morzin gróf szolgálatában született, háromtételes mű. Rendhagyó módon egy játékos, mégis nyugodt és egy elegáns, terjedelmes menüett fog közre benne egy kürtszignálokkal színezett gyors tételt. Egyszerű forma haydni szikrákkal színezve.

Mozarté után Weber 1811-ben írt műve a leggyakrabban játszott fagottverseny. Amikor a szerző egy turné során Münchenbe látogatott, az udvari zenészek egész hada könyörgött neki új darabért, ő azonban csak Georg Friedrich Brandtnak komponált versenyművet. Az operaszerző Weber hű volt önmagához: a háromtételes darab nyitányában a zenekar operába illően mutatja be a szólistát, a lassú tételben könnyen énekelhető lírai dallamot hallunk, a fináléban pedig fülbemászó, virtuóz témák koronázzák meg a művet.

És ha már München és opera: Mozart Az álruhás kertészlány című darabját 1775-ben mutatták be a német városban. Az igen gyenge librettóra komponált hamisítatlan Mozart-zene nyitánya az 51. szimfóniának nevezett mű első két tételeként élt tovább. A valóban két (gyors és lassú) szakaszra osztható nyitány tipikus vígoperát vezet fel: álnevekkel, szerelmi háromszögekkel, kikosarazásokkal és sötétben való kergetőzéssel.

Semmi sem bizonyítja, hogy Haydn maga kérte volna, 44. szimfóniájának lassú tételével búcsúztassák. Tény viszont, hogy egyik emlékmiséjén megszólalt a mű. Az 1772-ben született szimfónia a szenvedélyes Sturm und Drang irányzat egyik darabja, tüzes, bonyolult nyitány, letisztult menüett, visszafojtott vágyakozásra utaló lassú tétel és drámai mollban záruló finálé alkotja.