Francia életérzés, elsöprő virtus, ’50-es évek Párizsa. Ide repít minket Boris Vian, élet és halál határmezsgyéjén egyensúlyozó, fékezhetetlen polihisztor zseni, a 20. század európai irodalmának egyik legeredetibb figurája a Tajtékos dalok sanzonjaiban.

Tajtékos dalok

Féktelen, játékos humora volt. De ő maga szinte soha nem nevetett, pedig játszott mindennel: irodalommal, szerelemmel, háborúval. Legtöbbet a halállal. A sajátjával. Tizenkét éves kora óta tudta, hogy nem él sokáig. Ezért gyorsan élt, szinte habzsolta a tajtékos napokat. Regénye nemzedékek bibliája, a 20. század egyik legmeghatóbb szerelmes története. Írt, játszott, trombitált, filmezett, festett, zenélt. Mérnök is volt. Meg jeles patafizikus. Egy moziban halt meg, az egyik regényéből készült film vetítése közben, harminckilenc éves korában. Ezt a páratlanul gazdag, fordulatos életet idézzük meg az ő szellemében – sok játékkal, nevetéssel, szexussal, minimális tisztelettel. Boris Vian-módra, születésének századik évfordulója alkalmából.

Szereposztás:
Györgyi Anna............. MICHELLE és...
Kékkovács Mara........ MICHELLE és...
Földes Tamás............ PAUL és...
Pálfalvy Attila............. PAUL és...
Gubik Petra................ URSULA és...
Széles Flóra............... URSULA és...
Kocsis Dénes............. BORIS és...
Cseh Dávid Péter....... BORIS és...

Alkotók

Karmester: Kovács Adrián és Hermann Szabolcs

Dalszövegek: Müller Péter Sziámi, Kiss Judit Ágnes, Takács M. József, Göbölyös N. László, Bittner Gábor, Bajomi Lázár Endre, Rózsa László, Domonkos Eszter

Hangszerelő - zenei vezető: Kovács Adrián
Dramaturg: Róbert Júlia
Video-tervező: Maruscsák Dávid
Világítástervező: Dreiszker József
Koreográfus-asszisztens: Czár Mónika
A rendező munkatársa: Bori Tamás
Látványtervező: Berzsenyi Krisztina
Koreográfus: Kocsis Tamás
Rendező: Kiss Csaba

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara