Freud Café: Milyen a jó polgár? Társadalmi folyamatok pszichoanalitikus megközelítésből. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület által szervezett Freud Café következő témája a magánélethez kapcsolódó lélektani jelenségek és a politizálás, a közügyekkel való foglalkozás kapcsolata lesz. Az előadó Bokor László kiképző pszichoanalitikus, pszichoterapeuta.

Politizálás alatt napjainkban hatalommal, pártokkal foglalkozást értünk. De az ókori görögöknél a politizálás a polisz (a városállam) közügyeivel történő foglalkozást jelentette. Közügy az, ami kívül esik magánéleten. A pszichoanalízis a terápiák során mélyen személyes, nagyon is a magánélethez kapcsolódó lélektani jelenségekről gondolkodik. Vajon milyen kapcsolat lehet a személyes magánélet, valamint a politizálás, a közügyekkel foglalkozás között, és vajon egészséges-e a „jó polgár”? 
Kötődés és védekezés alakítja kapcsolatainkat születésünktől közösségekbe történő beágyazódásunkon át életünk végéig. Az analitikus társadalomtudományt az a kérdés foglalkoztatja, hogy az anya és gyermeke közötti kötődésből hogyan válik tömegeket, nemzeteket, népeket, kultúrákat összetartó vagy ugyanezeket elutasító erő. E kérdéshez tartozik a politika, a hatalom kérdése is, a vezetők, esetenként vezérek hatása, akiknek erejét a társadalom kölcsönzi. Ebből épül fel a társadalmi és politikai folyamatok hol építő, máskor romboló játéka. Megtörténhet, hogy nem vesszük észre, amikor saját pszichológiai folyamatainkkal a vezető vagy vezér hatalmát erősítjük akár tudatos akaratunk ellenére is.
A közösségeket szeretet tartja egyben belülről és agresszió fogja össze kívülről. A társadalmi jelenségeket a nagyobb egységekké történő szerveződés, az összetartozás, valamint az azt feldaraboló, a másoktól, másmilyenektől idegenkedő erők párhuzamossága határozza meg. Társadalmi krízisek esetén utóbbiakkal szemben eltávolító, elpusztító szenvedélyes erők léphetnek fel. Esetenként nem valóságos érdekek, hanem tudatos akaratunkkal pont ellentétes reflektálatlan lélektani folyamatok mozgathatják mindezt.
Az összekötő azonosság és az elválasztó különbözőség élménye meghatározó a lélektani egyensúly fenntartásában. Ezek segítségével válik képessé az egyén, a család, a csoport, az etnikum, a nemzet választ adni arra a kérdésre, hogy „Milyen nem vagyok és kik nem vagyunk?”, vagy arra a nehezebb kérdésre, hogy „Ki vagyok és kik vagyunk?” De ugyanezen kérdéssel kell megbirkózni intézményi, szervezeti, politikai, világnézeti téren is. Ezen önmeghatározások egymástól távol élők milliói számára nyújthatnak összetartozás élményt az azonosságok vagy elválasztó ellenségeskedést a különbözőségek mentén.
A pszichoanalízis az emberek fejlődés közben elszenvedett traumáiról és ezek kapcsolati hatásairól gondolkodik a terápiában a pácienssel együtt. Ennek során szembesül a társadalmi traumák folyamatával, és ezek az egyénre gyakorolt hatásával is. A társadalmi traumák kapcsolati események során válnak egyéni szinten a belső lélektani világ részévé. A politikához való viszony része a lélektani folyamatoknak. Elősegítheti, vagy megbonthatja a kiegyensúlyozott lélektani működést. A sors alakításának szükséglete ősi motivációja az embernek, és ettől elválaszthatatlan a politizálás.
A pszichoanalízis lehetősége, hogy segítse az egyént abban, hogy „jó polgár”-rá válva rátaláljon személyes örömeire egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Az előadás arra keresi a választ, melyek a politizálás lélektani lehetőségei és korlátai, vagyis az összetartozás, kötődés, valamint az elkülönülés, elutasítás belső lélektani folyamatai.